Vladimir pov.
Este megint bementem a kórhazba. Raoul szokás szerint már kávéval várt. Bementem a korterembe. Aludt mint a bunda. Oda sétáltam mellé és nyomtam egy puszit az arcára. Már épp el akartam hajolni, de hirtelen valaki a nyakamra kapott és magához rántott. Úgy az ajkamra tapadt mint egy kiéhezett vadállat. Alig bírtam magamhoz térni, annyira lesokkoltam. Amikor vége lett, egy barna szempár bámult rám csillogó tekintettel.
- Vladimir, édes kicsi pillangóm! Itt vagy! Alig hiszem el! - könnyek folytak végig az arcán.
- Igor én...
- Szeretlek! Annyira szeretlek, hogy beleszakad a szívem!
- De... De mindent tönkre tettem... A karriered....
- A karrierem teljesen rendben van. Igaz, megsérültem, de rendbe fogok jönni. Pár hónap pihenés és minden rendben lesz. - magyarázta mire leblokkoltam. Az arcomat a két kezében tartotta és simogatta mint valami selymet.
- Tehát... Nem haragszol rám?
- Miért haragudnék, édesem? Kerlek te bocsáss meg, amiért nem mondtam el mindent, Angusról. Hidd el, ha választanom kéne, biztos, hogy téged választanálak. Te jelented számomra a világot.
- Igor... - nem bírtam megszólalni és ezt szerintem ő is észre vette. A szavak itt most kevesek voltak, így a tettek mezejére léptünk és ismét összeforrtunk egy forró csókba.Igor pov.
Itt van az en édes pillangóm és vegre tudtunk beszélni. Vegre minkettőnk lelke békére lelt a másikban. Most miután csókjaink után egymás mellé feküdve pihentünk.
- Ugye meg tudsz bocsájtani nekem, szerelmem? El kellett volna mondanom mindent.
- Én ugyanezt akartam kérdezni, de mi történt veled?
- Nem tudom, anbyira hiányoztál, hogy felemésztett a magány. Aztán megláttalak a festményeken és hallottam egy pattanást. Utána minden ködös. Akkor tértem magamhoz amikor a te hangodat meghallottam. - simogattam meg az arcát. Végre rám mosolygott. Mennyire hianyzott ez az angyali mosoly.
- Szóval itt voltál? Minden áldott este?
- Itt voltam. Aggódtam érted és... Te is nagyon hiányoztál. - nyomott egy puszit az arcomra. A szívem majd elolvadt a boldogsagtól.
- Szóval Vladimir Ross, akkor ha kijövök innen, volna kedved eljönni velem randizni?
- Volna Igor La Mori, volna. - kuncogott de az arcáról azonnal lehervadt a mosoly.
- Mi lesz Angussal?
- Azt még én sem tudom. - öleltem magamhoz.
YOU ARE READING
A modell (Befejezett)
RomanceA festmeny nem csúfít, a festmény nem öregszik, a festmény nem érez fàjdalmat, mégis lehet szerelmes.