Szerelem vagy csak játék ?

Magyarázat!

-Figyelj Jázmin. Megmagyarázom! Csak hallgas végig! -magyarázkodott.
-Hallgatlak! -mondtam szipogva.
-Jolvan!  Csak menjünk ki a kocsihoz!-indult el majd megfogta a kezem és maga után húzott. Amikor kiértünk a
parkolóig hirtelen elengedte a kezem majd ő is könnyekbe tőrt ki!
-Annyira sajnálom.  Nem akartam de megmondom öszintén  örülök hogy igy alakult.  Mert igaz hogy az eleje csak arra ment ki, de beléd szerettem.  Nagyon. Tényleg. Szeretlek... Kérlek adj egy esélyt! -könyörgött.
Tényleg azt gondolja hogy ilyen könnyen megbocsájtok?  Hát nem.  Nem  fogok.  Majd egy kicsit megleckéztetem... Akkor legalább megtanulja..
-Esélyt? Mond te normális vagy?  Azok  után hogy hazudtál egész idő alatt és ráadásul kihasználtál? Te azt gondolod hogy ezek után meg bizzok  benned? Na nem.... Ebböl elég.  Nem  kell olyan pasi akiben nem lehet megbízni...-mondtam szinte ordítva. 
-Kérlek Jázmin! Igérem mostantól mindent elmondok, és nem titkolok majd előled semmit. Csak engedd hogy bebizonyítsam hogy tényleg komolyan gondolom.. Nem  akarlak elveszíteni... Könyörgöm!!!
-Sajnálom. Nekem ez nagyon sok. Most viszont haza megyek... Szia! -fordultam sarkon. Már nem érdekelt hogy bőg e vagy sem. Már nem érdekel hogy tényleg komolyan gondolja e.  Már semmi nem érdekel ami vele kapcsolatos.... Utálni akarom és elakarom felejteni.  De miért nem tudok még ezek után is haragudni rá.... Képtelen vagyok gondolkodni.  Ahjjjj. Miért fáj jobban minden érzelmileg?

Egész uton hazafelé ezen agyaltam. De nem jutottam semmire.  Amikor beléptem az ajton valamejest megnyugodtam.  Általában nálam mindig igy van. Otthon megnyugszom. Ledobtam a táskát majd felmentem a szobámba. Egyből az ágyam felé vettem az irányt.  Azzal a lendülettel ahogy rádőltem az ágyra könnyekbe törtem ki, megint. Nemtudom felfogni miért csinálta.  Annyira fáj.  Soha nem basztak igy át.  Ép ésszel nem birom felfogni... Mérhetetlenül fáj.
Amikor alábhagyott a sírás irtam egy üzit Diának hogy jöjjön át.. Kb 20perc múlva csöngettek.

-Nyitom! -kiáltottam.
-Sziaaaa!  Meselj szivi mi a baj? -tért Dia a tárgyra. Majd amikor látta hogy megint sírok szorosan átölelt.
-Igaz! Tényleg egy fogadás miatt volt velem! -Ezt nem hiszem el. Hogy tehetett ilyet? Esküszöm kinyírom! Mekkora egy patkány! De hé Jázmin nem azt mondták hogy csak megkellet hogy fektessen egyszer? Ahoz képest már nem egyszer történt meg!  Plusz tényleg ugy  viselkedett veled mint akit szeret! -sorolta..  Amin már én is sokat agyalatam...
- Nemtudom.  De ahjjj annyira fáj.  Miért csinálta?
-Majd én beszélek vele! Nyugi! -probált nyugtatni... Ami nem jött össze...
-Nem akarom elhinni hogy igy átbirt baszni... Annyira logikátlan! Nem tudom akkor miért hitette azt is el hogy szeret? -értetlenkedtem!
-Arra nem gondoltál hogy talán tényleg szeret és komolyan gondolja? Szerintem adj neki még egy esélyt! -győzködött tovább.. Talán igaza van..  Még ma beszélek vele!
-Rendben akor adok neki egy esélyt! -adtam be a derekam..
-Ez a beszéd!
-De nem igérek semmit. Kitudja lehet ugy össze veszünk hogy nem lesz semmi..... De majd kiderül...,
És ezt komolyan is gondoltam...  Nem sokkal később elbúcsúztunk Diával...  Majd irtam egy üzit Davenak hogy jöjjön át..

Nem sokkal később már kopogtak is..
-Szia! -köszönt udvariasan..
-Szia!
-Megértem hogy kivagy akadva. De azért nem mondtam el mert nem akartalak elvesziteni.. -kezdte.
-Szerintem ezt a beszélgetést folytassuk bent... -mondtam neki és behuztam kezénél fogva a nappaliba.  Látam rajta hogy meglepődött amiért megfogtam a kezét.
-Oké! Akkor most lefogsz ordibálni,? Azért jöttünk be.
De ahelyett hogy válaszoltam volna megcsókóltam. Majd utána elhuzodtam.
-Erre nem számítottál mi? -kérdeztem.
-Ami azt illeti nem! Egyártalán..
-Tudom hogy hazudtál nekem de adni akarok még egy esélyt.  Ha megígéred hogy most mindent elmondasz és nem csak most hanem a továbbiakban is. -soroltam a feltételeim.
-Rendben! Annyira örülök hogy ilyen barátnőm van. -csókólt meg.  Annyira imádom ha megcsókól... Azonnal viszonoztam.  Majd egy ideig még folytattuk.