Katja | Drága Örökösök ✅

Hetedik

Fejemet kissé megrázva tértem vissza a jelenbe, ki a megrázó képsorok sokaságából. Olyannyira élethű volt az érzés, olyannyira áthatotta ismét a testem egészét, hogy hamar hátrálltam pár lépést, vékonyka csuklómat kitépve Szása férfias kezei közül, hogy ismét teljes erőből, a dühtől vezérelve nekironthassak a szerbnek.

Gerince ismét nagy csattanással vágódott neki a dohos, porral vastagon fedett raktárfalnak. Ezúttal még több indulat támadt fel bennem, ahogy a képsorok maradékai cafatokként lógtak lelki szemeim előtt, elhomályosítva a tiszta látásmódomat.

Míg egyik kezemben a pillangókés feszült neki a torkának, addig másik könyökem egyenest a gyomra közepébe vágódott. Szemeim résnyire húzódtak össze, ahogy mély szemkontaktust vettem fel a riadt és értetlenkedő Szásával, fogaim egymásnak koccantak egy vérmes vicsor keretében.

- Katja... tudom, hogy nem tudnál bántani. Én neveltelek azzá, aki vagy - nyökögte részletekben, lihegve, hiszen a szorításom alatt a levegővétel is nehéz feladatnak számított.

- Fogd be - szabad kezem öklösként landolt a gyomrában, kissé megrogyasztva merev, ideges tartását. Feje így közelebb került az én szintemre, ami megkönnyítette a dolgomat abban, hogy felemás tekintetemet az ő jeges szemeire zárjam. - Tudod, most már nem félem kimondani, hogy nem könnyítettél rajtam azzal, hogy egy maffiafőnök helyett egy bérgyilkos nevelt fel. Sőt, csak megpecsételted a mocskos sorsodat.

Éreztem, hogy egyre jobban felgyülemlik bennem a harag. Dühös voltam rá, dühös voltam magamra, hogy addig hagytam a gondjaimat felgyülemleni magamban.

Hogy addig hagytam felgyülemleni magamban, míg egy gyilkológéppé nem váltam, aki még élvezi is, ha vér tapad a kezéhez.

S ez a harag valamelyest az erőszakos formámban jelent meg - másrészt viszont érzelmileg teljesen felemésztett belülről. Lassan, de biztosan tudtam, hogy kicsit sem vagyok olyan stabil érzelmileg, mint ahogy azt én elképzeltem.

S ez a tetteimre is kihatott.

Ugyanis az eleji erőszakos, nyers tetteim minden rám törő, borzasztó emlékképpel gyengülni kezdtek. Anyám halála. Apám megtört hangja a telefonban, ahogy Szása megfenyegette. A szerb durva fegyelmezése a kiképzésemkor. S a félreérthető mozdulatai.

Összerezzentem. Kezdett úrrá lenni rajtam a... a félelem.

Arra eszméltem fel, hogy a pillangókés hangos csörrenéssel a földre zuhan, míg a tehetetlenné váló, gyenge testemet Szása pillanatok alatt az ő helyére pörgette. Satnya hátam reccsenve nyomódott hozzá a tároló falához, míg kezeimet a magasba szorította oda a hideg falhoz. Úgy néztem ki, mint valami középkori börtöntöltelék.

- Katja, hallgass meg az Isten szerelmére! - hangja immáron nem simogató volt, mint egy nevelőbátynak. Nem, annak közelébe sem volt. Helyette nyers és modortalan volt, mint amilyennek megszoktam anno a kiképzésem idején. Az meg egyenesen rontott a helyzeten, hogy belemászott a privátszférámba. - Nem tudom, hogy mi miatt vagy ennyire pipa rám és ezen nem is tudok segíteni, ha hallgatsz róla.

Üres tekintettel néztem fel rá. Ajkaim kiszáradtak, ahogy erőtlenül megformáltam velük a szavakat. - Ennyire egyszerű még te sem lehetsz, Balentovic Szása.

- Már pedig fogalmam sincs, mi miatt haragszol - erősítette meg előbbi állítását értetlenkedve. Nem tudtam eldönteni hirtelenjében, hogy az idegtől vagy az aggodalomtól remeg a hangja. - Kérlek, Katja. Nem akarlak bántani.

- Akkor ne tedd - vontam meg a vállaimat nemtörődöm módon. Úgy éreztem, hogy nekem már oly mindegy: az erőm és a szívósságom eltűnt, mint a kámfor. Ha bántani akar, úgyis megteszi. Mit érdekli a nagy Szása Balentovicot egy nyüzöge bosnyák kémcsaj élete, nemde?

Sejtéseim szerint meg is kaptam volna az előbbi kérdésemre a választ, ha közvetlenül mellettünk a faajtón nem harsant volna fel türelmetlen dörömbölés. Annak volt köszönhető, hogy a szerb figyelme elterelődött, így elengedett - hagyva, hogy összezuhanva nekitámaszkodjak a falnak.

Még arra sem jutott ideje, hogy kinyissa az ajtót, úgy rontott be tokostul - szó szerint vitte az egész berendezést - Tomi, nyomában Kristóffal, Anikóval és a kocsma maradék népével.