A hold gyermeke

Fárasztó nap..

Reggelre a vakító fényes napsugarakra keltem, kellett is egy kis idő mire láttam is magam körül valamit. De amikor meg is láttam legszívesebben röhögő görcsöt kaptam volna. Nataniel volt az aki hátulról ölelt az éjszaka, de a bátyám és Castiel a lábunknál feküdtek. Nehezen tudtam el hagyni az ágyat úgy hogy senkit ne keltsek fel és rá ne lépjek valakire, de végülis csak sikerült. Ki léptem a szobából. Nagy kupi hevert mindenhol a házban sörös dobozok, műanyag poharak, szalvéták, kaja maradékok stb. Meg kerestem a konyhát hogy tudjak inni kávét ami nem is volt nehéz mert olyan rendezésü volt mint anyámé. Készítettem magam frissítőt és ki mentem vele a nappaliba hogy ott fogyaszthassam el. Kortyolgattam jó ízűen és kezdtem is tőle felébredni
- Nocsak, nocsak nekem nem is hoztál? - hallottam meg egy hangot és csak akkor vettem észre hogy valaki fekszik a másik kanapén félmrsztelenűl (!!) Majdnem még a kávét is magamra öntöttem annyira meg lepődtem. - Bocsi nem akartalak meg íjeszteni - ült fel a fiú de nem mertem rá nézni csak le sütöttem a szememet és amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem a konyhába neki is önteni kávét és reméltem mire vissza megyek már fel vesz valamit. Mentem is és meg könnyebbülve láttam hogy fel vett magára egy pólót. Oda nyújtottam neki a kávét, ő el fogadta egy hálás mosoly kíséretében. Ekkor volt hogy meg láttam az igéző felemás színű szemeit, félhosszú fehér hajászínét és a kedves helyes arcát. Teljsen pozitív benyomásom lett róla - Köszönöm az életmentő kávét Lysander vagyok és te szép hölgy? Egy újbóli trófeája az én haveromnak?! - a pozitív benyomás ezzel meg is szűnt
- Képzeld nem, és azt se tudom hogy kire gondolsz de tudod nem is érdekel - fére vágtam a fejem és úgy fogyasztottam tovább a kávémat mint ha itt sem lenne
- Kérlek bocsáss meg azt hittem...na jó kezdjük előről - boci szemekkel nézett rám és hiába próbáltam haragudni rá egyszerűen nem ment még annak ellenére sem hogy meg bántott - Lysander vagyok szép hölgyem. És az ön becses neve? - nyújtotta a kezét és én el is fogtam
- Tsukiko - mondtam ő pedig herceg szerűen kéz fejen csókolt
- Várjunk csak akkor te vagy Nat és Amber gyerekkori barátja ugye? Nagyon örülök sokat meséltek rólad már akkor a szívemhez nőttél de most hogy látlak már be is költöztél - a melkkhasához tette a kezét hogy mutassa hogy hova is gondolta
- Nahát már meg ismerkedtetek? - jött le jó kedvűen Nat
- Aham csak azt hittem az elején hogy Castiel újabb jöttmentje - nevetett egyszerre a két srác de aztán Nataniel oda jött hozzám és arcon csókolt
- Jó reggelt kedvesem - mondta én pedig oda bújtam hozzá - Jó újra így főleg ahogy aludtunk tegnap már rég volt... - gondolkodott szerintem hangosan mer nagyon el merengett. Ekkor jött le a két elveszett fiú és lány is
- Jajj fáj mindenem - nyavajgott a két fiú. Amber amint meg látott ide futott hozzám és ő is rám tapadt
- Jó reggelt - dörzsölődött oda hozzám mint egy kis cica. Szeretet jeleként arcon pusziltam - Ja és ti amúgy hogy kerültetek a szobámba? - kérdezte a lány a három fiút bámulva
- Úgy hogy ezek ketten össze vesztek a hugin - mutatott a bátyám két említettre - Hogy melyiköjük a jobb férfi neked. Aztán Nat ki találta hogy ő oda bújik melléd én és Cast is elleneztünk azt mire be értünk el ájultunk - nevetett a végén Kazuo én nekem meg majdnem le esett az állam hogy ezek miattam ölik egymást
- Ja a pia volt az oka még az alsó gatyánkon is össze vesztünk - mondta Nataniel de mi Amberel már nem birtuk ki röhögés nélkül. Már a könnyeimet törölgettem és bántam hogy élesben nem láttuk, hallottuk. Akkor hagytuk abba mikor valakinek a telefonja csipogni kezdett ami Castielé volt
- Jaj ne anya estere itthon lesz - kerekedtek ki a szemei pánikszerüen
- Akkor hajrá a takarítással - csúfolta ki a lány két bátyját
- Ne hülyéskedj hugi nem hagyhattok cserben minket fiúkat hisz tudjátok mi fiúk semmit nem érünk nélkületek - hízelegte be magát a vörös fiú nekem pedig meg esett rajta a szívem
- Rendben akkor ti ketten a fürdőt csináljátok mi Amberel a konyhát és a nappalit, Lys és bátyó kint - parancsoltam nekik ők pedig szó nélkül neki álltak. Halk zenére takarítottunk néha néha el táncikáltunk Amberel így kevésbé hamarabb végeztünk de eggy a lényeg hogy végeztünk. Mindanyian ki dőltünk a kanapéra és Nat valami filmet tett be a házi mozin de szerinten senki nem bírta tovább tíz percnél hogy el ne aludjon....