A hold gyermeke

Asato szemszöge 18+

Tudom és értzem Tsukiko félelem szagát és hogy el fog veszni a sötétségben. Nem lesz más választásom meg haraptam. Össze esett mert el repült a lelke a múltba. Szépen le fektettem az ágyra és csak vártam. Nem tehettem semmit azon kívül. Hosszúnak éreztem minden percet mikor végre éreztem hogy újra vissza tért. Egyből mellé ültem és kezét szorogattam hogy tudja sose fogom el engedni ezek után még jobban de nem ébredt fel reggelre sem. Többiek is be jöttek és el mondtam nekik mi történt. Naomi meg vizsgálta a lányt hogy miért nem kelt fel.
- Kiki meg íjedt a múlttól és nem akar többe fel kelni. Ez mind a te hibád még nem állt készen rá - pufolte az asszony a melkhasomat könnyes arccal. Hagytam had vezesse le rajtam a mérgét de aztán üjra a lány mellett maradtam. Mindenki el jött hozzá amint meg tudták mi történt. El telt egy hónap és még mindig semmi. Nagyon oggodtunk ezért el mentem az alvilágba segítséget kérni egy boszorkány királynőtől. Ez persze nagyon veszélyes még egy magam fajta démonnak is mert mindig nagy árat kell fizetni érte.
- Ó micsoda meglepetés! - kacagott fel mérhetetlenül füll süketítően a boszi
- Ha jól tudom tudod miért jöttem szóval mit kérsz cserébe? - nem kerteltem mert tudtam hiábavaló
- Szeretem ezt a magabiztosságot de hát legyen. Cserébe a még megnem született lányodat kérem - egyszerűen le borzadtam mert ezek szerint Kiki terhes és kis lány az én kis lányom mégis hogy adhatnám oda az én gyermekemet?! Átkozott boszorka! Kiki vagy a lányom?! Nevetséges! Ezt nem lehet el dönteni! - Szóval mi lesz odadod vagy sem? Nem érek rá egész nap - annyira de annyira dúlt bennem a harag hogy leg szívesebben le téptem volna a fejem de ahogyan eztet gondoltal már le csapott valaki rá. Hátulról láttam csak az illetőt de így is meg remegtem tőle. A szárnyai egyedien gonosz be sugárzást mutatott de amikor rám villant a vér vörös szemeivel és a teljes fogsorával ami olyan volt mint egy cápáé. A szörnyek közt is szörny volt az én drága babám. Teljesen át alakultam én is és ez tetszett is neki mert a szemei veszedelmesen rám villant.
- Hát el sem hiszem jól vagy? - gyengéden meg akartam fogni az arcát de ő a nyakamba szagolt. Tudtam és éreztem a szagából is hogy a véremre fáj a foga. Meg ragadtam a csipőjénél fogba és  magamhoz húztam.
- Ne merjetek itt egymásnak esni - szedte össze magát a boszorkány de akkor Kiki ellenségesen rá vicsorgott. - Hiába innént tünés - nagyon mérges lett a boszi ezért jobbnak láttam el menni onnént. Karomba vettem a lányt és el indultam vele aki nem volt ilyen türelmes. Szállni kezdett velem együtt de ami ennél is furcsább hogy allig öt szárnycsapásra otthon lettünk a szobába. Szóval teleportálsz is kicsim. Vigyorogtam magamban de nem foglalkoztam most a beszéddel le tepertem az ágyra csakhogy nem engedett ilyen könnyen. Fölém gördült és szét tépte a nadrágomat mivel csak az volt rajtam. Nem tétováztam én sem az összes ruhadarabját le téptem és újra a kezem közé vettem az irányítást. A fehérneműét a számmal téptem szét és egy örületes játékba kezdtem a testével. A nyelvemmel mindent be terítettem rajta. Kezdtem a hasán és onnan lefelé a lába hegyéig utánna meg vissza a szájáig. Jólesően vergölődött alattam de neki azonnal több kellett mert megint cserélt helyet. Belém ült! A szárnyai ki terültek a jól eső érzéstől de amin mozogni kezdett én se bírtam tovább. A szarvaim elő jöttek és igazi vadálattá válltam ezzel. Fel ültem és belé mélyeztettem a fogaimat. A lány ekkor le lassított de nem hagyta abba de amint el váltam tőle a szám ő mélyeztette belém az összes fogsorát ami iszonyatossan fájt. Egy ideig tűrtem de el kellett toljam a fájdalomtól. Fel álltam vele és a falnak nyomtam a lányt úgy hogy e közben ne váljunk szét és én kezdtem a tempót diktálni. Egyre gyorsabban egyre szédületesebben amikor bumm egyszerre mentünk el. Nem volt erőm ahhoz sem az ágyig el vigyem magunkat inkább a földre feküdtem Kiki meg a testemen feküdt el....