A hold gyermeke

Lehetőségek...

Ezek után minden nap beléjük kötöttek. Úgyan úgy mint engem az elején de gondoltam majd csak meg unják. Kitartóan védtem őket továbbra is csak hogy tévedtem, ezt tette nekik megunhatatlanná. Mégis úgy éreztem minden perce meg éri, mivel melegséggel áraztottak el engem Nataniel és Amber. Elmesélték hogyan kerültek ide és hogy ez a hely a semmi közepén az erdő mélyén található. Eltévedtek, és hogy egy "gondozó" hozta őket ide miutan rájuk talált. Nap nap után minden nap egyformán. Eggy nap viszont hajnalban hangokra ébredtem meg, közel mentem az ajtóhoz hegyezni a füllemet
- Ezt nem fogják meg úszni! Legközelebb a rendőrséggel jövök vissza ezt meg ígérem! - egy női hang volt szerintem a tullajdonosa. Nem kíváncsiskodtam tovább vissza bújtam a testvérpár közé. Mire mégegyszer fel ébredtem tisztán halladszottak a hangok és mindenki fel is ébredt rá. Egy kis termetű nagy darabb ember jött be az ajtón
- Engedjétek ki az összeset mielött vissza jönne az a nő - parancsolta és mindenkit ki tettek a házból. Megfogtam a testvérpár kezét és futásnak eredtünk a szabadba. Úgy éreztem hogy élek attól hogy idekint vehetek levegőt. Addig de addig futottunk míg el értünk egy falut ahol ha ránk tévedt pár tekintett hamar el is fordultak. Minimum mint ha ufok lennénk. Bolyongtunk egész nap már éhesek és szomjasak voltunk de nem tudtunk mit tenni ellene. Egyszer csak Amber el ájult. Kiabáltunk segítségért de minden mint hiába volt
-Gyerekek mi történt veletek?-egy ismerős női hangot hallottam meg a hátam mögül de mégsem tudtam hogy ki az még akkor sem mikor rá néztem arra a csodaszép hölgyre. Barna hajú karcsu asszonyt
- A hugom el ájult - szipogta el Nat én valahogy nem bírtam meg szólalni a látványától
- Ne aggódjatok majd én segítek - karolta fel az ajult lányt és be tette egy kocsi hátsó ülésére - Ti is száljatok be - tessékelt minket is befelé. El indultunk de egy szót sem szólt senki sem míg meg nem álltunk
- Ez az én házam gyertek és készítek valami harapnivalót - újra magához vette Ambert és befelé indultunk. A ház nagyon modern és nagyon mesébe illő volt igazán otthonos. A hölgy be vezetett minket a nappaliba. Ambert kanapéra tette ő pedig el ment gondolom a konyhába
- H...h hol vagyunk? - nyitotta ki a szemét a szőke lány mi pedig segítettünk neki fel ülni
- Biztonságban - csapodott ki az ajtó - De most már elég a kérdésekből egyetek utána beszélhetünk - ellent mondást nem türően szólt ránk de mi nen is bántuk. Neki álltunk és addig edtünk míg minden el nem fogyott. - Látom éhesek voltatok - mosolygott barátságosan a batna hajú hölgy - a nevem Takahasi Naoki. Ti tudjátok mi a nevetek? - érdeklődött felénk és úgy éreztem hogy bízom benne
Az enyém Nataniel ő itt a hugom Amber és ő Tsukiko - válaszolta Nat és úgy láttam rajta hogy ő is úgy érez ahogyan én
- Örvendek. Egy barátnőmet fel hívtam nem sokára itt kell legyen hogy megvizsgáljon titeket hogy nincsen komolyabb bajotok, remélem bele eggyeztek ebbe?!
- Igen főleg hogy Amber el ájult - bátorkodva beszélgetett a fiú vele én pedig csak hallgattam olyan volt ez az egész mint egy álom. Még beszelgettni akartak csak hogy csengettek. Be engedte Naoki a baratnőjét ő pedig eggyesével mindehol meg vizsgalt minket. Mikor végzett fére vonult a két felnőt de siettek is vissza
- Van egy jó hírem gyerekek. Mind makk egeszségesek vagytok. Beszéltünk egy kicsit Naoval és úgy döntöttünk hogy én haza viszlek bennetek és meg védelek benneteket. - mesélte a Dr. Nő de úgy éreztem valami nem stimmel rosszat is sejtettem - Csakhogy ti ketten jöhettek velem - mutatott a testvér párra - Így lennétek nekem ketten és Naonak is kettő gyermek - mosolygott kedvesen de ezt nem edtem be
- Miről beszél amikor én egy magam vagyok - most aztán meg szólaltam nem is kedvesen
- Tévedsz Tsukiko nekem van egy fiam is akivel az volna a legjobb ha hamar meg szoknátok egymást - le döbbentett amit mondott hisz még nem is láttam eddig - Attól még meg látogadtjuk Natanielt és Ambert is és ők is jönnek majd hozzád amikor csak akarod - meg bíztam az asszonyban biztonság érzetett adott nekem
- Nem megyek nélküled - sírta el magát Amber. A kezeim közé fogtam az arcát és bíztatóan rá mosolyogtam
- Ne aggódj miattam minden rendben ez az én lehetőségem az pedig a tiétek - szájon pusziltam ezzel el engedett a görcsös testartásából - Rád bízom Nat - őt is meg csókoltam és ezzel már mentek is el.
- Nagyon bátran viselkedtél büszke vagyok rád már most - meg simogatta a fejem és vezetett hová menjek. - Ez a szoba a tiéd és lassan be rendezzük majd együtt - nem is tudtam fel ámulni a csodálatból már vezetett a másik irányba de ott be kopogotz az ajtó elött. Nem soká ki nyílódott az ajtó de a szemem tágra nyílt. Fehér félhosszú hajú fiú teljesen le vett a lábamról...

     Folyt....