A hold gyermeke

Jouji szemszöge

Szokás szerint meg futamodott a gondok elől Asato. Még mindig nem bír fel nőni. Haza indultam a kis üzletből hogy beszélhessek Kikivel mielött az orvoshoz megy csak hogy a lányt a ház elött találtam. Amikor meg látott a karjaimba rohant.

- Nem kell félned majd én meg védelek titeket. - meg pusziltam a feje búbját és ott álltunk amíg meg nem nyugodott.
- Sajnálom hogy te vagy mindig a síros párnám. - szabadkozott egy kicsit el pirulva.
- Ne aggodj majd én meg oldok mindent te csak légy boldog bárkiről is legyen szó. - tudom hogy ezt fontos volt neki ki mondanom mert láttam az elmúlt hetekben ha bárki flörtölt vele rám pillantott mint ha az apja lennék akitől félni kellene hogy mit szól.
- Mégha rólad is van szó?! - ahogy ezt ki mondta nem tagadom meg döbbentem de nem fűztem sok reményeket mert tudom csak egy biztonságot nyújtó kar kell neki ahogyan minden nőnek. De ha épp most rám van szüksége én nem bánom. Talán még jól is el sűlhet a dolog. Végre a haverom talán észbe kapna.
- Még ha rólam is van szó. - ismételtem meg a lány szavait de ettől be pöccent.
- Azt hiszed nem tudom hogy szerelmes vagy belém?! Mi a f*szért nem tudsz őszinte lenni? Vagy talán nem kellek a haverod után? - hiába kiabált velem mégis az arca csupa vörös színben pompázott. Mosolyogni tudtam csak az orrom alatt hiszen hogy bírnám komolyan venni mikor a szíve csak egy férfiért dobog és most is helyette engemet bánt.
- Ha ilyen jól tudod mit érzek akkor azt is tudhatnád hogy hiába minden a te szíved már örökké választott. - láttam a lányon hogy ezt nagyon mélyen ő is tudta de menekülne ő is legszívesebben minden elől.
- Bocsás meg. - le rogyott a földre keservesen zokogni. - Hogy legyek erős amikor akire szükségem van így itt hagyott és még ő se kell neki. - mutatott a hasára amit én meg érintettem. A kicsike már mozgott benne úgy hogy már senki nem tud ellene semmit hogy meg születhessen. Nem volt mit tenni úgy éreztem muszály meg vigasztalnom és egy támaszt adnom neki mert egyedül képtelen lesz meg bírkozni mindennel. Mégha a saját érzéseimet is teszem kockára.
- Megmondtam csak légy boldog a többi az én dolgom. - meg fogtam az állát kényszerítve hogy a szemembe nézzen. Nem hadakoztam csak meg csókoltam biztosítva a szavaimat. 

- Többé nem akarlak így látni. - meg ragadtam a kezét ezzel be invitálva a házba. Persze amikor be értünk a többiek tátott szájjal bámultak csak hogy még nem magyarázhattam el nekik a helyzetet. Elötte be vittem a lányt a szobájába hogy nyugodtan pihenhessen de nem akarta elengedni a kezemet hiába fektettem le az ágyra és takartam be.
- Kérlek fekügy mellém. - kérlelte annyjra el gyötört hangon hogy nem volt mit tennem. Némán mellé feküdtem ő meg oda bújt hozzám.