A hold gyermeke

Buliszervíz

- Mi az csak nem épp ki akarsz sajátítani? - kérdezte nagyképüen
- De "épp" igen, holnapra mivel a bátyámnak szeretnék szerzevnéni egy bulit és kéne a segítséged hisz nekem fogalmam sincs hogy kik a haverjai - néztem rája boci szemekkel erre el nevette magát
- A legjobb embernek szóltál. A legjobb buliszervező vagyok a városban - magasztalta magát viccesen de még ez is jól állt neki
- Remek akkor holnap délután Amber le foglalja a bátyám és akkor mi el mehetünk be vásárolni és a vendég listát meg csinálhatnád na meg persze kellene egy-két ember aki segít majd diszíteni és pakolni - mondtam hogy mire lenne is szükség. Hirtelen meg fogta a kezemet és a szájához emelte
- Majd én segítek mindenben de - sunyin el mosolyodott
- De..? - szoltam rá hogy folytassa amit abba hagyott
- De kérek cserébe egy randit - mondta ki végül. El gondolkodtam rajta de két ok is az ő javára szólt. Egy: mindenképp kell a segítsége vagy küllönben le fújhatom a bulis dolgot. Kettő: nagyon is boldoggá tett ezzel a kérdéssel
- Megeggyeztünk - bólintottam rá és még egy puszit is nyomtam az arcára. Ezzel ott is hagytam. Vissza mentem a többiekhez és el gondolkodtam azon mit is tettem.  Valahogy a testem magától kezdett el mozogni és csak most jutott el a tudatomig
- Hé és engem ki akarsz hagyni az egészből?! - lökött meg gyengéden a vàlával és olyan arcot vágott Nataniel mint aki mindjárt sírva fakad
- Dehogy csak addig nem akartam hozzád szólni míg le nem nyugszol - magyaráztam a helyzetett
- Akkor én is megyek a hugival le foglalni Kazuot - ajánlotta fel. Gondoltam hogy nem akarna velünk jönni miután ma úgy össze kaptak. Beszélgettünk egy darabog még de aztán búcsuzkodni kezdtünk mert haza mentünk. Hamar le feküdtem de most sem a saját ágyamban hanem a bátyáméba. Reggel hamar fel ébredtem hissz teljesen lázba jöttem a készülődéstől. Le mentem és készítettem reggelit meg neki álltam az ebédnek is mikor pittyent a telefonom. Castiel: Tízre készülj el mert akkor megyünk vásárólni. Szereztem fuvart.
Írtam neki hogy rendben és gyorsan be fejeztem az ételt aztán mentem át öltözni és fel frissíteni magamat. Mire készen lettem pont csengettek
- Szeva tesa! - pacsiztak le de aztán hozzám fordult - Indulhatunk?! - türelmetlenkedve nézett rám de ekkor mért csak végig
- Hova? Randi? - kérdezősködött egyből Kaz
- Nem majd azt a közel jövőben - mosolygott önelégülten de én csak meg forgattam a szemeimet
- Na inkább menjünk mielött tele tömöd a bátyám fejét a hülyeségeiddel. Majd jövök kaja konyhában - bele karoltam a fiúba és kifelé tuszkoltam ahol egy csodás piros merci állt egy ismerős jóképű fiúval eggyütt
- Szia vadmacskám - lépett elém és arcon puszilt amit hagytam is neki
- Szerbusz szép fiú nem tudtam te leszel a fuvarosunk - simítottam meg az arcát flörtőlve de Castiel meg fogta a karomat és arébb rángatott a kocsihoz
- Hé ebből elég! Nem érünk rá, amugy is honnan fenéből ismeritek egymást? - dühöngött a vörös srác
- A bulitokról - válaszolt a kérdésre Dake - Nem ülsz mellém szépségem? - kacsintott rám piszkosul csak mire válaszolhattam volna Cast ki nyitotta a hátsó ülésnél az ajtót
- A frászt fog! Jobb ha le hűtöd magad Dake nem adom őt senkinek sem - ezzel a mondatával be is lökött hátulra a vöröske. Meg kerülte a kocsit és mellém huppant le
- Otthon hagyhattad volna ezt az apáskodót - szólt rám Dake de én csak a vállam huszkodtam. Le mondóan sohajtott és fel bőgette a motort aztán indultunk is. Csendben kocsikáztunk be a városba allig tíz percig aztán meg érkeztünk az óriási emeletes üzlethez. Ahogy ki szálltam a kocsiból Castiel meg fogta a kezem és ellent mondást nem tűröen nézett rám. Szívem hangosan dobbant eggyet de ezt remélem nem hallotta meg. A tenyerem izzadt is közben. Muszály volt el húznom tőle a kezemet
- Nem vagyok öt éves akinek a kezét kell fogni. Tudunk együtt is menni - meg fogtam egy nagy kosarat a két fiú meg jött utánnam. Viccesen telt a bevásárlás mert akárhányszor valami hülyeséget meg láttak nap szemüveget kalapot stb... fel próbáltuk és nem kell mondani röhejesen néztünk ki. Jó három óra múlva értünk el a kasszához és fizettem ami nem is volt kevés de nem bántam hisz a báttyámról van szó. Hamar be pakoltunk a kocsiba és indulhattunk is haza. A házban körülnéztem hogy otthon lehet még a tesó de hála az égnek nem volt így be hurcoltunk mindent a pincébe.
- Na és hol lesznek a segítségek? - kérdeztem a lényeget mer mire a nagy pincét fel díszitjük meg a bár pultot lehozni. Sok férfi erő kell ehhez
- Ne aggodj reggelre hozom a csapatot - büszkén mondta Castiel
- De én is jövök - kacsintott Dake
- Jobb is mert el kell menjünk a tortáért is és kézben nehéz lenne - mosolyogtam kedvesen a fiúra
- Csak ígérd meg ketten megyünk - könyörgött a szőke fiú
- Még mit nem! Kecskére sose bíznám a káposztát - horrkantott fel a vöröske én meg annál inkább el kezdtem húzni az agyát
- Na de ha ilyen jó ez a kecske - simogattam meg a "kecskémet"
- Te vagy a legjobb bűnbe hozó káposzta - viszonozta a bókot de aztán el röhögtük magunkat. Ilyen bókokat szerintem még senki sem kapott. Fel mentünk a nappaliba a fiúknak öntöttem üditőt de Dakenak mennie kellett. Így ki kisértúk a fiút és meg beszéltünk holnap hányra jöjjön persze ezek ketten most is össze vesztek me Castiel be szólt neki ezért inkább hamar el is száguldott.
- Mit szólnál ha át mennénk hozzám billiárdozni? Meg mutatthatnád hogy is bánsz a dákóval és a golyókkal - pajkosan villant fel a fiú szeme ezért zavaromban fel nevettem
- Csak meg ne bánd - kacsintottam. El indultunk a házba ahol jó kis meccseket, csatákat vívtunk de végén nem akartam veszíteni ezért csaltam
- Te boszorkány csaltál! Az elöbb itt volt az a golyó most meg ott van - mutogatott a fiú és igaza is volt de ezt az istenért se vallottam volna be
- Nem tudom miről beszélsz. Inkább te csaltál és rám akarod kenni - civakodtam vele és a vége az lett hogy fel vett a válára mint egy krumplis zsákot és futni kezdett velem - Tegyél le te hülye le ejtesz! - kiabáltam direkt is a fülébe csak hogy ez sem használt
- Addig nem míg be nem ismered hogy csaltál - makacskodott. Izegni, mozogni kezdtem rajta de csak azt értem el hogy le estem a földre ahogy ő meg énrám. Ott is el kedtük csipkedni, csikizni egymást míg megint túl közel nem kerültünk egymáshoz. Megint úgy éreztem hogy nem látok és nem hallok semmit csakis őt. Az egész testem meg feszült ahogyan rá néztem az ajkaira, azt akartam meg csókoljon, csakhogy egy nagy puffanásra össze rezzentünk. Fel néztünk ahol Nataniel vágott rá az ajtóra
- Látom jól el szórakoztok - mérges sőt dühös tekintettel nézett ránk amit nem értettem de csak ez után jött hab a tortára  - Igazi kis kurva lettél Kiki akkor mért nem szórakozol én velem is ahogy ezzel és a szöke pipergöccel is. Láttam mit műveltetek a kocsinál gyűlőlek! - annyira de annyira meg bántott ezzel hogy sírva de fel pattantam és le kevertem neki. Éreztem ahogy oda mentem hozzá, bűzlött az alkhovol szagától.
- Ha így gondolod tovább nem kell egymásra pazarolni az időnket. Többé ne merj a közelembe jönni - fakadtam ki és úgy festhettem mint egy hülye de úgy is éreztem magam
- Tényleg?! Az elöbb úgy el voltál akkor velem mért is ne - húzott erőssen magához és meg akart csókolni (!!)  de egy kéz le állította. A bátyám volt az aki még dühösebb volt bármelyikünk ebben a házban
- Ha nem tudnám hogy részeg vagy már rég laposra vertelek volna - ki tépett a kezei közül. Nekem ennyi elég is volt hogy ki rohanjak a házból hogy a saját szobámban ki sírjam magamat és el gondolkozzak mindenen...