A hold gyermeke

Miért?

Joujival meg is kerestük az öreg hölgyet de ő is csak nevetni tudott rajtunk.
- Majd még meg gondolom. - ennyi volt rá a válasza. Nem fűztem sok reményeket ezért alább is hagyott a lelkesedésem. Épp jól ki röhögtek a fiúk mikor az az undorító b*dös kid ca*ka meg lökte hátulr direkt a fekete hajú fiút aki pont rám esett ugy hogy véletlen  szánk is találkozott egymással.
- Szóval már a drága Asato nem elég neked és ezzel a selyem fiúval vigasztalódsz. - direkt hangosan mondta hogy mindenki meg hallhassa és rólunk kezdjenek el pusmogni. Mégsem ez érdekelt a legjobban hanem Asa reakciója aki épp ki viharzott az iskola ajtaján. Fel keltem és persze hogy a fiú után futottam.
- Asato várj kérlek! - hiába kiabáltam az agyát el sötétette a düh. Az iskola hásó részéig követtem ahol egy fába olyat ütött hogy az majdhogynem ki dölt. Nem mertem meg szólalni féltem mit fog ezek után tenni vagy mondani csakhogy Castiel jelent meg a semmiből.
- Mit vergődsz amikor jól tudod hogy az a kis pióca tette - lépett a haragos fiú elé bátran. Nem tudtam a példáját követni földbe gyökeredzett a lábam és egy hang sem jött a torkomon.
- Mit tudsz te hogy mennyi mindent kell el viseljek?! - minden haragát a másik fiúra eresztette.
- Mit számit amikor tiéd a csaj, vagy egy gyermeket...
- Nem az enyém! - ki mondta eztet Asa én nekem el eredtek a könnyeim és foházkodtam hogy el ne mondja neki de tévednem kellett.
- Akkor mégis kié? - meg ragadta a pulóverét de Asato csak könnyelműen rá gyújtott és a fának dőlt.
- A tiéd. - hallkan mondta mégis tisztán hallottam úgy is hogy messzebb álltam tőlük és tudtam kizárt az hogy Castiel ne hallodta volna meg. Azonnal menekülőre fogtam el futottam nem értettem miért mondta el neki Asato amikor ő irtozott a legjobban hogy megtudja más eztet mégis akkor MIÉRT? Ez az egy kérdés járt csak a fejemben. Azonnal haza mentem ahol mindent el sírtam anyának de ő csak hallgatott.
- Kicsim jól jegyezd meg amjt most mondok. Mindegy ki az apa az az egy biztos hogy te vagy az annya és csak ez az ami számít.  - tudtam anyanak igaza van ezért még jobban sírtam de aztán el kellett menjek zuhanyozni és addigra össze is szedtem magamat. Még az sem lepett meg mikor láttam Castiel próbált húzódni Benitohoz de ő az apja ölébe kívánkozott. Le ültem közéjük és azon gondolkodtam hogy kezdjek bele.
- Felesleges a cirkuszod Asato mert csak véletlen volt az a csók és... - próbálta Jouji meg magyarázni a helyzetett de Asato közbe szólt
- Azt hiszed hülyének nézhetsz? Azt hiszed nem tudom hogy mindent át adsz nekem? És. ..
- Ha ennyire nem tetszik akkor épp az ideje fel nőj és ne rám támaszkodj - rá ordított a fekete hajú fiú erre a masik csak szó nélkül ott hagyott mindenkit. Szerencsére Kenta utánna ment Akai meg a kicsiket vitte be a szobájukba játszani de Kaito ott maradt támogatni éngem.
- Nem szeretném ha mindent ki teregetnél a sajtónak mert akkor minden mozdulatainkat figyelnék és akkor még látni se tudnád Bent mert el tünnénk hónapokig messzire hogy ne találjanak ránk. Én el mondtam amit tudnod kell a többi nem rám tartozik most pedig mennem kell. - ezzel a fiú el is ment és már csak mi maradtunk.
- Akkor látod amit akarod de nem viheted sehová ennyi. - ezzel el is mentem hogy beszéljek Asatoval de mikor be léptem a szobába nem voltam a látványra fel készülve....