A hold gyermeke

Újra a karjaimban...

- Àh gyere csak beljebb. Hugi ö Nat... - nem engedtem be fejezze a fiú karjaiba ugrottam
- Nataniel - sírva mondtam a nevét
- Tsukiko - de ahogy ő ki ejtette attól már zokogtam. A bátyám be tolt minket és mikor meg nyugodtunk végre el tudtuk mondani neki hogy honnan is ismerjük egymást
- Ez ám a sors keze - gondolkodott hangosan Kazuo
- Az biztos de a szerencse is. Mond Kiki ugye át jössz este? Amber is biztosan ki ugrik majd a bőréből - hadarta a tervét
- Szóval ti rendeztek bulit? -kérdeztem de csak bólintott - Hát akkor megyek - döntöttem el végül. Még meg beszéltünk annyi mindent de mikor el ment mondván készülnie kell a bulira én is mentem a fürdőbe hogy el készüljek estére. Rózsaolajban áztattam magam meg csinaltam a hajamat a sminkemet és magamra kaptam egy mini fekete szaggatott egyberészes ruhát. A lépcsőn le felé láttam a bátyám ámulatát és hangosan füttyentett is
- Az én fekete bestiám irtó szexi - mondta ki amit gondolt. A boktól kicsit el pirultam ezért inkább menni is kezdtünk át a SZOMSZÉDBA (!!!) Csak valaki a kapunál el állta az utunkat
- Hűha Kaz nem is tudtam ilyen dögös pipid van. Tán kölcsön kaphatom - nyúlt volna a szőke srác a kezemért de én kaptam meg a kezét és ki csavartam.
- Hát Dake be mutatom a "dögös pipi" hugomat - nevetett közben nagyon is rá játszva. Szemügyre vettem a fiút és ki mondottan tetszett amit láttam. Széles váll, izmos karok, markáns arc, hosszú szöke haj. Magamban jól el fantáziáltam ezzel engedtem a szorításomból is
- Boszorkányom üdvözöllek köreinkben Dake vagyok szivi - kacsintott de én tovább álltam a bátyám társaságával. Be nyitottunk a nagy házba és csak úgy bömbölt a zene de több időm nem volt körül nézni mert Amber ölelését éreztem magamon teljesen bele feledkeztem mindenbe. Ugyan az a csodálatos lány mint aki volt hét évvel ezelött is
- Én...annyira hiányoztál - áztatta tele a ruhámat
- Nekem is de most már nincs baj minden rendben - mondtam nyugtatás képpen
- Amikor utoljára ezt hallottam tőled el kellett válnunk - újra sírni kezdett isten igazából de hagytam had sírja ki magát
- Hugi te részeg vagy hogy egy idegennek sírsz? - egy vörös hajú igazán szép szürke szemű srác jött oda hozzánk. Na de várjunk csak "hugi"
- Nem Cast ő az akiről mindig meséltünk neked Nattal - magyarázta a lány és a fiú arcán megértést láttam
- Akkor bocs. Castiel vagyok bukott angyalkám - kezet csókolt rám mosolygott írtó szexissen. Az egész testemen át futott valami amit még sohasem éreztem. Valyon mi lehetett ez?
- Ö..örvendek Tsukiko - hebegtem habogtam zavaromban hirtelen. Egyezer csak nagy súly nehezedett rám
- Annyira jó hogy itt vagy beszélhetünk és meg ölelhetlek - Nat tápászkodott rám de nem bántam át öleltem és kapott is egy szajra puszit csakhogy Nataniel el mélyítette de szerencsére Amber ki húzott az öleléséből
- Rèszeg vagy Nat menny a fenébe - ezzel maga után húzott gondolom a szobájába. Ott le döltünk az ágyon és egész éjjel beszélgettünk kivel mi történt míg el nem aludtunk. Valamikor éreztem hogy valaki át ölel hátulról de nem tudott érdekelni annyira fáradt voltam az utazás és ettől a sok eseménytől is...