A hold gyermeke

Szív

Ezt nem hiszem el hogy egy éjszaka alatt lett egy gyerekünk de hiszen mi is azok vagyunk.
- Kicsim, kicsim jól érzed magadat? Ne aggódj majd ezt is meg oldjuk kicsim ne haragudj csak meg lepett. Nem akartam így meg kérdezni - hallottam anyám szavait de nem bírtam fel fogni őket. Levegőm el fogyott úgy éreztem meg fulladok
- Francba, pánik rohama van gyorsan egy zacskót - üvöltött Kaito és oda jött meg fogni mind a két kezem - Figyelj ide rám próbáld a zacskót lelasítani - Aika volt az aki a számhoz tette. Ezt fel tudtam fogni. A zacsko tele lett majd nem és ez újra újra. Most már kezdtem érezni a levegőt a torkomon kereszetűl ahogy láttam meg telik és ki ürül az én levegőm álltal. Meg fogtam a lány kezét hogy most már el veheti a szám elöl. - Már elég lesz? Mi zaklatott fel így? - kérdezgetett a vörös hajú fiú
- Keinta nem kell...
- De kell! Ha akkor jön rá mikor nem vagyunk itt akkor van az igazi baj. Ez nem játak asszonnyom. A nővérem ebbe halt bele - sosem hallottam eztet a fiútól de most miattam nyiltan beszélt róla ami biztos nehéz lehetett neki
- Én terhes vagyok? - mindig nem fogtam fel csak ismétlődik a fejemben ez a kérdés. Mindenki Asatora nézett
- Hiába néztek nem én voltam hülyék - förmedt rájuk a srác
- Az első igaz? - Aika gyengéden át karolt - Mi akkor is itt vagyunk neked hisz meg igértük - hiába mondta eztet a lány csak ingattam a fejemet
- Hogy? Még azt hiszitek meg tartom és hogy abba hagyom azt amit még csak most kezdtem - kizártnak tartottam hogy ezt a gyermeket én mag tarthassam
- Jó most nyugodj meg holnap el megyünk az orvoshoz és meg beszéljük - nyugtatni próbált anya de a legkevésbé se bírtam le nyugodni. Keinta egész nap velem maradt. Ennivalót hozott beszélgetett velem nyugtatott és volt hogy a síró párnám is lett. Éjszaka is velem maradt az ágy mellé a földre le tett egy matracot és egész végig a kezemet fogta. A másikat meg Aika. Egy hónap alatt mennyit változtunk. Össze tartunk és mindig mindenben itt vagyunk egymásnak. Nyugalomban és szeretettben aludtam el. Álmomban egy kis babát tartottam a kezemben de a mellettem lévő férfi nem Castiel volt hanem Asato (!!)
- Kiki! Kiki! Mi a baj? Rosszat álmodtál? - Kaito volt aki gyendgéden rázott. Az arcomhoz kaptam ami nedves volt és ettől csak még jobban el eredtek.
- Tsukiko mi a baj? - lépett be az ajton Jouji
- Erre ébredt szerintem rosszat álmodott - magyarázta a helyzetett a vörös hajú fiú
- Figyel most rám és meséld el - a szemeink össze talákoztak amitől egy kicsikét meg nyugodtam
- Azt állmodtam egy kis babát fogok és hogy Asato volt az aki...ott - megint el sírtam magamat. Nem értettem az egészet. Mégis a szívem össze szorult.
- Nem tudod mi ez az érzés és megíjedtél ugye? - rá tapintott a lényegre Jouji de csak bólintottam. - El mondom de ne íjedj meg - a legroszabbak jutottak eszembe mint például hogy Asato meg ölné a babám ha meg szülném mert akkor nem zenélhetnék tovább. - Az álmaink a vágyainkat tükrözi...
- És te szereted Asatot...
- És azt akarod hogy a gyermekednek ő legyen az apja - egymás szavaiba vágva mondták ki ami talán igaz is. Csak hogy ez lehetetlen. Megint el fogott a sírás. - Kell egy kis idő mire meg emészted. Na de elég lesz a síránkozásból. Öltözz mesz a dokihoz és anyukád már vár - mondta a tényeket a fekete hajú fiú és igaza volt de nem volt erőm. Mégis muszály. Gyerünk Tsukiko nem síránkozhatsz és várhatod hogy minden meg oldódjon magától úgy hogy nem is teszel érte. El határoztam magamat a fiúk meg el hagyták a szobát. Össze szedtem a holmim és el indultam fürödni hogy vègre rendbe rakjam magam. Amikor végeztem mentem a nappaliba ahol mindenki útra készen állt.
- Mehetünk kedvesem! - karolt volna belém Jouji de Asato magához húzott

- Még mit nem hogy te menj vele - morgott egymásra a két srác
- Ó akkor talán te mész vele? - húzta az agyát szerintem Jouji
- Inkább mint rád bízam. Gyerünk menjünk - húzott magával Asa a többiek meg utánunk jöttek. Még láttam ahogy a fekete hajú fiú rám kacsint és pacsizik Kentával. Nem szóltam semmit csak be ültünk anya kocsijába amit le cserélt mert kilenc személyes kis busz lett. Amit meg magyarázott hogy tudjon minket majd cipelni a koncertekre. Oda értünk de a torkomban nagy gombóc lett.
- Szeretnéd ha valaki be menne veled? - kérdezte az anyák gyöngye de itt megint Jouji lépett előre csak hogy Asato meg előzte. Nem szóltunk semmit csak be léptünk az ajtón ahol a tegnapi férfi fogadott minket.
- Örülök hogy el jött. Most meg vizsgálom hogy pontosan meg tudjam mondani hány hetis és utánna beszélgetünk - magyarázta az orvos a terveit és egy fekvő ágyra mutatott hogy oda helyezkedjek el. Eleget tettem a kérésnek ő meg rá nyomott valamit a hasamra ami hideg volt. Kényelmetlenül éreztem magamat de egyből el feledkeztem mindenről mikor a fiú meg fogta a kezemet. Tényleg biztonságban érzem magamat mellette. Ha már most akkor milyen lehet ha ezek a kezek simogattnak és ölelnek. Meg hallottam egy hangos szív hangot de nem az enyémet. Rá néztem az orvosra aki a monitort felém fordította és ott volt az a picinyke folt. El sírtam magamat. Ez olyan fura érzés volt és betelhetettlen. Egész nap hallgatnám mert most éreztem igazán hogy nyugott vagyok. - Most hogy meg tudtuk biztosra hogy a kicsi négy hetis és makk egészséges...
- Én úgy érzem nem szabad meg tartanom - vágtam az orvos szavába hogy el mondjam a kétségeimet - Még én is gyermek vagyok. Maga szerint milyen szülő lenne belőlem? - mutattam magamra de az orvos mosolygott ami meg lepett hisz azt hittem hogy egy kis libának néz majd
- Ha már ezen aggódik már most jó szülő - nem akartam az orvosnak hinni és teljesen össze zavarodtam. Asato kezét szorongattam hogy meg nyugodjak de még ez sem segített. - Van még másfél hónapja hogy el döntse. A következő vizsgálatra meg kell nekem mondani mit szeretne és mindent el rendezünk a továbbiakban. Négy hétmúlva várni fogom - búcsúzott a férfi mi meg ki mentünk kéz a kézben. Észre se vettem hogy még mindig egymás kezét fogjuk de mikor meg láttam mindenki döbbent tekintetét el engedtem. El meséltem nekik amit az orvos mondott de senki nem szólt semmit csak annyit hogy mennyünk haza most már és hogy ott beszélgessünk. Késöbb észre vettem miért akartak hamar el tünni onnént. A kis mamák mind meg nézték őket és csodálták őket. Hát mit se tagadás mindeggyik fiú helyes. Otthon mind le ültünk a kanapéra de senki nem tudott semmit sem szólni vagy hogy hogyan kezdjenek bele.
- Ha ez kicsit meg nyugtat én válalom hogy a picire vigyázzak így meg tudnád az álmodat valósítani - anya csak a cipőjét tanulmányozta szerintem hangosan gondolkodott.
- És én rendezek egy nagyobb házat ahol kényelmesen el férnénk - most Asa volt aki kereste a megoldást.
- Én pedig meg tanulok főzni - Aika is dobta fel az ötletét
- Mi meg majd itt leszünk a rendre figyelni - csapta hátba Kenta Kaitot barátságosan. Jól estek ezek a gesztusok de így sem lett jobb.
- Köszönöm mindenkinek, de kérlek benneteket hogy hanyagoljuk ezt a témát. Én magam majd el döntöm - be fejeztem a mondani valóm inkább be mentem a szobámba. Aika utánam jött de nem szólt semmit el feküdtük az ágyon úgy hogy ő ölelt. Annyira meg nyugodtam tőle hogy el aludtam.

Aika szemszöge :
Miután Kiki el aludt ki mentem a többiekhez akik még mindig gondolkodtak.
- A lányom? - kérdezte az asszony kétségbe esve
- El aludt ne tessék aggódni - válaszoltam nyugtatóan erre nagy levegőt vett és fel állt.
- Asato ideje a szerződésnek neki állni. - a fiú ment a nővel én meg oda mentem a három fiúhoz.
- Mit szolnátok hozzá ha főznénk? - találtam ki az ötletet hogy Kiki örüljön ha fel kelt.
- Akkor irány a bolt - indult meg Kenta boldogan és fel pörögve. El mentünk és hát négy szatyornyi ételel tértünk vissza. Neki álltunk zöldségeket pucolni mert hús levesneknek álltunk neki meg még krumplis tésztának. Amikor végeztünk az ételel meg jöttek Asato és Naoki is.
- Gyerekek már csak alá kell írjátok. - jelentette ki a nő és le tette az asztalra a pappírt és a többiek alá is írták
- Mit csináltok? És mi ez az illat? - jött elő Tsukiko is
- Ezt neked is alá kell írnod szivem. - nem is hadakozott meg nézte és alá is írta én pedig addig ki tettem az ételt az asztalra. Mindannyian neki álltunk a vacsoránknak de mikor végeztünk és szobába akartunk menni Kikivel Asato utánnunk jött.
- Beszéletünk? - gyorsan el iszkoltam egy magam a szobába de azért hegyezni kezdtem a füllemet az ajtóra...