A hold gyermeke

Az elmúlt idők...

Ezek után minden olyan nyugalmas és varázslatos lett számomra csakhogy Nat és Amber el tünt a Dr. Nővel együtt. Senki nem tudott semmit mint ha a föld nyelte volna el őket. Sokat bánkolódtam, ez hatására vagy az idő és az együtt töltött idő hatására de nagyon össze nőttünk Kazuoval. Báttynak is szólítottam már az idő múlásával és így könnyebb volt el viselni a testvér pár hiányát. Nagyon össze szoktam velük. Iskolából haza felé találtam magamnak egy box clubbot ahová minden nap be jártam és ez is jót tett az idegeimnek. Én is hívatalossan is már a család tagjává váltam megkaptam a vezeték nevüket. Kazuo aggódott hogy nem illeszkedtem be a suliba de idővel rá jött bármit tesz sose fog másképp lenni. Sok mindent nem is tudott volna tenni mer ő két év múlva el ballag és én itt maradok még egy évet. Végül így is lett de azt nem gondoltam volna hogy Kazuo oda is fog költözni. Még többet lógtam az edző klubban hogy minden gondolataimat ki zárjam és a magány ne kerítsen újra hatalmába. Aztán el repült az az egy év. El ballagtam. Haza értünk anyával és ő be jellentette beszélnünk kell hát nem is tétovázott.
- Szóval kicsim...nem is tudom hogy mondjam de a lényeg az el engedlek a bátyádhoz hogy vele tanúlj abban az iskolában ahol ő. Tudom hogy nagyon meg szoktad őt és igazából erre ő vett rá. Én rá bólintottam mert bízom bennetek és szeretlek titeket mindennél jobban és azt akarom boldog... - nem engedtem még azt sem hogy be fejezze a nyakába ugrottam
- Még szép hogy megyek. De várjunk csak mi az hogy??? Csak én??? - döbbentem le de anya csak bólintott
- Engem ide köt a munka de titeket nem kötözhetlek ide sajnos. Minden esetre csak agusztusban mehetsz hogy meg ismerd a várost és az embereket is ott a nyári szünet alatt - mesélte a terveit hogy majd ő el intézi ott egy házat stb... Az eggyik felem örült a másik nem de összességében allig vártam hogy újra láthassam az én bátyámat. El ment hamar az a pár hónap én addig a box clubban mindenkitől el búcsuztam és ők is fájó szível vettek tőlem búcsut ahogyan én is mert már ők voltak a második családom. Vissza gondolva a búcsura mindenkitől be párásodott a szemem de nem sírhattam hisz a buszon ültem. Ma van a nagy nap hogy Kazuoval be költözünk a házban ő a buszpályaudvaron vár rám. Úgy is volt a sok tömeg közül ki tünt a fehér hajával mégis nem volt különc inkább a többi tőle.
- Üdvözöllek itthon hugi - tárta nagyra a kezeit és én már közte is teremtem. Olyan jó érzés volt a kezei közé haza térni.
- Bátyó annyira örülök - adtam az érzéseimnek hangot
- Nagyobb lettél drágám - simította meg a fejemet össze borzolva a hajamat. Amitől rá kordultam - Na de menjünk is - terelte egyből a témát. Oda bújva hozzá mentünk egész úton és mindenféléről mesélt ami történt vele. Jól esően hallgattam de amit a végén mondott majdnem hanyat dobtam
- Hiába vágsz ilyen képet jössz a házi buliba ha szeretnél ha nem - nem szoltam semmit mint ha meg se hallanám majd bele nyugszik hogy ugyse tud el rángatni. Oda értünk végül a házunkhoz igazán anya izlése látszott az egészen de ettől volt otthonos. - Nyugodtan menj pakolj ki én addig készítek kaját és végez olyan két óra aladt mert át jönnek a haverjaim meg ismerni téged - ez tényleg be tette a biztosítékot mert hiába de mással nem bírtam ki jönni
- Mért kell már az első nap ezt csinalni?! - fújtattam de ő ott hagyott a francba. Duzzogva de ki pakoltam a szobámból utána meg mentem a nappaliba tv nézni de pont ahogy le ültem a kanapéra valaki csengetett - Hé bátyó csengettek - kiabáltam neki a konyhába
- Sajnálom ki nyitnád ide ég a spagetti - kelletlenül de eleget tettem a kérésének ki nyitottam az ajtót. A szívem a torkomba csúszott fel. Hiába vettem levegőt nem kaptam mégsem. A velem szembe lévő fiú is pontosan ugyan így reagált. Nem bírtunk meg szólalni csak tág szemekkel pislogtunk hogy jól látunk
- Na kiaz hugi, mér az ajtóban álltok. Áh Na.....

Folytatás a következő részben...