Beszèlhetünk? - a fiú arca túlságosan is komoly volt ezért nem is egy kicsit meg íjedtem. - Igen - nagyot nyeltem a fiú meg meg fogta a kezem. Adott rám egy cipzáros pulcsit és el indultunk az utcán sétálni. Nem szólt addig semmit sem míg egy játszótérhez nem értünk ott pedig el engedett. - Szóval? - muszály volt màr meg kérdeznem mert a kíváncsisàg ki fúrta az oldalamat. Le ült egy fa padra és gondolkodott. Le ültem melléje de ekkor meg engem figyelt ami elég fusztráltá tett. A szívem már a torkomban dobogott el se tudtam képzelni hogy mit akar nekem mondani de az ki veri nálam a biztosítékot hogy nem mondja meg egyből hogy mégis mi baja. - Kérdezni akarok valamit és szeretném ha őszínte lennél - már már ordítottam volna hogy bökje már ki mielött ideg összeroppanást kapok de végül ki mondta - Szereted még akitől van a baba? - el szállt minden mérgem és gondolkodni kezdtem. Ha azt mondom nem az hazugság de ha azt mondom igen akkor az is hisz akkor nem érdekelne Asato. - Az igazság az hogy nem tudom. - ki mondtam az őszintét de fiú tekintetéből nem tudtam semmit sem ki olvasni csak a szemei ködösödtek el. - Akkor úgy kérdezem hogy el mondod neki a babát ha meg tartod ha nem - ez már nem volt számonra kérdéses - Semmiképp sem. Ő neki ehhez nincs köze és nem akarom hogy ő is le mondjon mindenről miatta. - mutattam a pocakomra de aztán el gondolkodtam - Nem tudom őt nem szeretni mert az első volt számomra de szerelmes se lehetek belé mert a szívem másért van oda - hát ki mondtam. Nem mertem rá nézni mert féltem a reakciójától. - És ki az? Jouji? Kaito? - ragadta meg mint két kezemet és egyenesen a szemembe nézett. Fájdalmat és kétségbeesést tükröztek a szemei de ebbe nem voltam olyan biztos - Nem, egyikük sem - remegett a hangom mert még sohasem láttam őt ilyen kétségbe esve. El engedte a kezeimet és nagyot sóhajtott. Hozzá akartam érni de nem mertem. Ahogyan nem mertem be vallani azt se hogy ő az. - Mond el mert bele örülök a kétségekbe - a szívem össze szorult. Mégis egy hang se jött ki a torkomon hogy el mondjam neki az igazat. A testem végül meg mozdult. A kezeim közé fogtam a fiú arcát és megcsókoltam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fiú le dermedt egy pillanatra de utána vissza csókolt. A szívem még jobban össze szorult. A testem lángolt a vágytól és a boldogságtól. Azt hittem a szívem fel mondja a szolgálatot mert örültek módjára kezdett el kalapálni. Ez a csók Castieléhez képest semmi sem. Meg vannak a kérdéseidre a válaszok remélem Asato mert ebbe a csókba mindent bele tettem. El váltam tőle és a szemim meg teltek könnyekkel a sok érzelemtől. - Ez azt jelenti... - csak bólintottam zavarodottan - És abba is bele eggyezel hogy én lehessek az apja a kicsinek? - erre nem gondoltam de Jouji azt mondta az álmaim a vágyaimat tükrözi. - Kicsim úgy látszik apukádnak nem is kérdéses hogy meg-e születsz vagy sem - most már boldogan vettem tudomásul a babát a hasamban és meg simítottam ahogyan Asato is és még meg is csókolta. - Boldoggá tettél - mondta a fiú de még ha tudnád hogy te engmet mennyire. - Már késő van jobb ha haza megyünk - most már kéz a kézben mentünk haza és nagyon nem bántam. Éltemeben elöszőr láttam az életet ilyen kereknek. A szobánk ajtajához érve nem akartam el kösszönni de nem is akartam el sietni hisz mi lett a megondolatlanságomból? Baba! Egy ici pici baba akit a szívem alatt hordok. - Jó éjszakát mind kettőtöknek - csókot kapott a kicsim az után pedig én is de abba bele szédültünk mind ketten és nem bírtuk abba hagyni sem. Asato keze követelező lett ekkor én el löktem magamtól és egyenesen a szobáig futottam mint egy őzike aki menekül a farkas elől. A nagy betoppanásomra Aika fel kelt. - Baj van? - nézett fel rám és ki törölte az állmosságot a szeméből. - Nem nyugodj meg és aludj csak vissza - mondtam neki nyugtatóan de rázni kezdte a fejét és a szemei fel csillantak. - Jössz nekem egy mesével hogy mit is akart Asato veled beszélni - tudtam hogy nem fogok ki bújni alóla de azért jó volt reménykedni. El meséltem neki mindent részletessen és amikor végeztem nem tudtam nagyon boldog vagyok vagy nagyon zavarba vagyok de inkább mind kettő. - Hű de örülök nektek - visítozott a lány tényleg boldogan - Köszönöm de ezek után mi lesz?! Csak úgy el szabadúltak minden vágyak közöttünk és azt érzem hogy majd fel fal már a tekintetével is - panaszkodtam a kétejeimről - Ha ez a fiú válalja azt is hogy más gyermekét el válalja szerintem nincs kétség ahhoz hogy öszintén szeret - tappintott rá a lány a lényegre. Így beszélgettük át az egész éjszakát csak hogy Aika el aludt olyan öt fele. Én sehogy sem bírtam az izzgatotságtól így inkább ki mentem hogy reggelit készítsek mindenkinek. Hamar készen lettem vele és senki nem ébredt meg így inkább neki álltam az ebédnek is. Rántott húst rizzsel. Épp paníroztam a húst mikot két fiú elő bukkant - Szeva csajszi tegnap hol voltatok Assal? - karolt belém és gyanakvóan méregetett Kenta - Hm... eggyet mondok nem arra amire gondolsz - meg érintettem az orra hegyét ami lisztes lett. - Hűsd le magadat haver azt gyere enni mert a részedet is meg eszem - szólt közbe Kaito is meg védve engemet. Én is mikor végeztem a panírozassal közéjük ültem és marháskodtunk Kaitoval Kenta vérét szívva. Mikor végeztünk a szőke fiú ment fel kelteni Aikat és ez nagyon de nagyon gyanúsnak tünt. Vissza menntem a konyhába ki sütni a húst amikor egy kar hátulról át ölelt. Tegnap meg ismertem ezeket a kezeket és egyből tudtam hogy ki is az ezért nem tiltakoztam de mikor ki szedtem a húst a tányérra maga elé fordított és úgy isten igazából meg csókolt. Amikor el váltuk akkor láttam csak hogy Jouji és Kaito minket bámulnak leesett szájjal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jó reggelt szívecskéim - oda hajolt a fülemhez én rajtam meg jól eső borzongás futott végig - Ti meg... - Jouji nem talált szavakat de azért gratulált a haverjának - Remélem mi nem ilyen reggeli üdvözlést kapunk - jött meg Kenta és Aika is zavarba ejtve. - Ti csak álmodhattok róla de Aika szerintem nem - mosolyogtam az orrom alatt és ha eddig nem volt elégé zavarba a lány akkor most biztosan. Egyből tudtam mi folyik itt és erről ki is faggatom a lányt késöbb. Tovább tettem vettem de egy beszélgetésre fel figyeltem amit a többiek tárgyaltak - Akkor Naoki asszony nyerte a fogadást - bökte ki Jouji - Mi??? Anyám is fogadott? - kérdeztem tőlük döbbenve - Aham mikor ti a doktorhoz be mentetek - nevettek ki minket a többiek és inkább vissza is mentem a konyhába a dolgomat csinálni. Még annyira új volt ez nekem hogy együtt vagyunk hogy kínos volt róla még beszélni. De ekkor csengettek is és meg érkezett az emlegetett szamár...
