- Akkor velünk maradsz? - tette fel a nagy kérdést Asato amin el kellett gondolkodnom. Megint Lys jutott eszembe "hallgas a szívedre". Castielnél is ezt tettem és csodás éjszaka volt. Akaratlanul is mosolyogtam az emlékek felevelenítésében. - Próbáljuk meg srácok - végül mindig a szív győzedelmeskedik bármit is tennénk ellene - Akkor skacok haza felé! Farkas éhes vagyok - vezényelt mindenkit Kenta - Akkor én rendelem is a kaját -Juji elő is kapta a telefonját én meg már azon agyaltam hogy hol keressek egy szállást - Jössz te is nem? - gondolataimmból Asato szakított ki - Mennék, de kell keresnem magamnak egy szállás helyet - mondtam el az igazat mert talán tudnának segíteni benne hisz rutira jobban ismerik ezt a várost mint én magam. - Aika! - szólt a lánynak aki oda röppent hozzánk - Meg osztod a szobát Tsukikoval ugye? - kérdezte tőle ami engemet kicsit meg lepett - Még szép - pördült körbe örömében és át ölelt engemet - Remélem így már rendben van?! - kérdezte vagy mondta fogalmam se volt róla. Szigorúnak tűnik a fiú vagy talán távolságtartónak mondják az ilyent?! Nem tudom de majd az eggyütt élés meg mutatja. Ki mentünk a többiekkel hogy "haza" induljunk de nekem ott volt a gyönyörűségem - Ja tényleg neked itt a motorod - csapott a felyéhez a fiú - Hé Kaito nem akarsz vele haza menni? - a vörös hajú fiúnak fel ragyogott a szeme amint meg látta a szépségemet és oda is ment hozzá végig simítani - Gazdagok lehetnek a szüleid ember - vágta oda nekem - Fogd be a pofád amíg nem tudsz rólam semmit - oda dobtam neki a kulcsot csak hogy még mondani akart valamit de belém karolt Aika és húzott hogy el induljunk. Jobb is volt ez így mert ezzel a sráccal lehetetlen ki jönni. Egész úton fecsegett mindenről ami csak az eszébe jutott. Nem bántam. El felejtettem tőle mindent neki köszönhetően. Meséltem egy két dolgot én is neki de részletesen semmit mert nen borulhatok ki nekik már az első nap. Oda értünk és úgy gondoltam le a kalappal. Hatalmas ház volt igaz kicsit régebbi de mégis otthonosabbnak éreztem magamat benne mint bármelyik modern házba. Barna hajú lány mindent meg mutatott a házban és a szobánkat is ahol egy nagy francia ágy hevert egy szekrény sorral és egy tv vel. Semmi több nem volt bent. Gondoltam hogy még nagyon az elején vannak a zene iparban de nem láttam akádalyt arra hogy a csillagos eget is meg hóditsuk. Kivéve eggyet. Kaito. Amikor meg érkezett teljes mértékben láttam a szemein nem kedvel engemet - Be járattam a kicsikét - dobta nekem a kulcsokat amit el is kaptam. Meg érkezett a kajánk is ami mind gyors kaja volt de nem bántam már éhes voltam. Neki láttunk mindannyian. Tetszett ez a nagy családos vacsora olyan békével töltött el - És hogyan van a közös kassza? - kérdezősködtem hogy tudjam mennyit is kell fére tennem - A számlákat el felezzük annyival amennyien vagyunk. A kaja pénz pedig mindegyikünk eggy napot fizeti hétről hétre - mondta a szőke hajú fiú és kedvesen mosolygott - Szóval minden nap rendelitek a kaját - vágtam rá mert ebből ez jött le nekem - Úgy ahogy mondod. Uri kisasszonyság itt nincs és ha nem tetszik mehetsz is - Kaito már megint be szólt és nem bírtam tovább - Én nem vagyok "uri kissaszony" ahogyan gondolod. Nem tehetek arrol hogy a nevelő anyám vitte valamire az életben és képzeld nem tetszik de tudok ellene tenni azzal hogy majd én főzök. Meg mondtam ne ítélj amíg nem tudsz semmit rólam. Te vagy az eggyetlen aki nem tesz semmit az életben és mindent másra hárítasz inkább nemkem nem kell egy ilyen gitáros és senki sem - fel álltam a kulcsaimat le vettem az akasztóról és kifelé vettem az irányt hogy el menjek innént a helyről is. - Ne menj - meg fogta a karomat a vörös fiú - Kérlek bocsáss meg de úgy hittem le nézel minket - rá néztem és láttam is a szemein a megbánást. El sírtam magamat mert a vörös ördögömet el képzeltem hogy ő is ilyen fejet vághatott amikor ott hagytam és csak a pappír fecnit hagytam magam után. A fiú erre át ölelt és a buksimat simogatta - Én tényleg nagyon sajnálom. - hajtogatta a fiú és még bűntudatom is lett hisz nem miatta sírok hanem az miatt hogy ennyire gyenge vagyok és csak a múltm miatt kesergek. - Mi mindannyian itt vagyunk neked már te is a család része vagy - kedvesen megszorított Kenta is. - Többé nem akarom hallani hogy nem kellünk mert nekünk igen is kellesz és neked is mi - Asato is nyugtatott a maga modján - Így van! Ha gondolod be mehetünk a szobába hogy megvígasztaljalak - Jouji szavaitól mindenki le döbbent és őt kezdtük el bámulni - Nyugi, nyugi csak vicceltem - maga elé emelete a kezeit védekezően - Bolond vagy Jouji?! Banda tagok egymással soha! - jelentette ki Kenta ami meg lepett mer mi rossz lehet abból. Vagyis ahogy el gondolkodom rajta lehet rossz mert ha szét mennek attól még muszály lenne találkozniuk a banda miatt. Az este további részében beszelgettünk és ökörködtünk egymással aminek iszonyatossan örültem mert nem jutottak eszembe a kínzó emlékek.
Reggel mikor fel ébredtem senki nem volt ébren ezérr fel öltöztem és le mentem hogy keressek egy boltot. Nem messze pontosabban szemben találtam is. Mindent meg vettem ami egy igazán finom rakott krumplihoz kell. A konyhában minden nagyon tiszta és szép el rendezésü is volt. Gondolom nem nyúltak ide még be semmiért sem. Neki álltam a reggelinek ami a legegyszerübbet választottam tükör tojás backonnel. Már majdnem készen voltam mindeki reggeliével amikor rám freccsent az olaj a kezemre. Fel szisszentettem de nem mertem hangosan ne hogy fel keljenek a többiek. Pedig legszívesebben ordítottam volna - Te mégis mit művelsz? - össze rezzentem a hirtelen hangtól - Komolyan Asa te neked ez a mániád - mondtam a fiúnak aki értette hogy mire célzok - Te vagy inkább ilyedős. Had nézzem a kezedet - meg fogta a karomat ami már fel is holyagosodott. De ami ez után jött isten igazából fel sikítottam. Ra hárapot az ujjamra. Erre aztán mindenki kinfutott és tátott szájjal bámulták ahogy Asato harapta az ujjamat. Zavarba jöttem de igazán - Kész is. Nem kell sikítozni - láttam hogy már nem volt ott a holyag hanem helyette csak a friss bőr. Rá tett még egy sebb tapaszt és ment le ülni az asztalhoz. A többiek is oda ültek huncut mosolyal - Én fogadok húsz ezerben hogy két hónap alatt lesz ebből valami - csapott az asztalra Jouji - He? Csak segítettem neki nem kell túl gondolni - szólt rájuk a fiú - Persze persze. - helyeselte Kenta - Tartom és szerintem egy hónap is elég. Figyelmen kívül hagyták a fiút aki kinis mutatta a nem tetszését de végül mindenki fogadást kötött. Én meg csak a konyhában tettem vettem hogy le higgasszam a pulzusomat. Ki tettem mindenki elé a reggelit és neki álltak mindent el pusztítani. Én nem tudtam velük enni mert a szívem még mindig ezerrel kalapált és diredt Asato mellett volt már csak hely ezért inkább az ebédet keztem el készíteni. Azt is hamar le tudtam így Aikat meg kértem jöjjön el velem vásárolni aki boldogan igent mondott. Sok ruhát vettünk magunkat mert eggyet sem hoztam magammal sőt semmit sem az irataim és a telefonon kívül. Ahogy sétáltunk már kifele a plázából meg akadt a szemem egy ezüst nyakláncon. Nagyon meg tetszett egy kereszt medállal volt amiben kék kő darabb virított. Be mentem és úgy gondoltam veszek belőle párat csak mindeggyiket más színű kővel. Aikanak odadtam a rózsaszín kövesett és hála az égnek nagyon tetszett neki. Haza érve mindenki otthol volt kivéve Asatot de nem bántam majd akkor adom oda neki ha haza ért. Kaito vörös köveset kapta meg és írtóra passzolt hozzá. Kenta a sárgát és szintén ment hozzá. Jouji a kéket én meg a feketét vettem magamra amiben az volt a különös hogy egy lila árnyalata is volt. - Ez a jele hogy egy család vagyunk - mindenkinek tetszett ezért büszkén és örömmel hordták. Meg ebédeltünk de aztán mentem meg fürdeni rendbe tenni magamat hisz tegnal nem tudtam mert semmim nem lett volna fel húzni. Mikor végeztem a fiukkal videójátékoztam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Mindeggyiküket sorra aláztam meg a játékban. Egész délután ezt csináltuk míg nem lett négy óra. Csináltam vacsorát gyorsan csak hogy Asato még ekkor se jött haza - Nem tudjátok mikor ér haza Asa? - kérdeztem a többieket - Ooo Asa - cukkolt engemet Kenta de rá se bagóztam - Senki se tudja még azt se hová ment nem még mikor jön meg - panaszkodott rája Jouji. Tovább vacsoráztunk és utána mentünk tv nézni eggyütt de engemet el nyomott az álom.
