Utam során...

5. Büdös Fém

Nyikita szemszöge:

Az ablakon beszűrődött fény jelezte hogy reggel van. Sodul még aludt, őt nem érdekli hogy felkellkelni. Halkan szuszogott.

Felálltam és orrommal kinyitottam az ajtót.Nem volt kulcsra zárva szerencsére. Halkan kimentem hogy ne ébresszem fel az alvó kisfarkast,malyd becsuktam az ajtót magam után.

Sokáig csak ültem....

Az őszi illatok áttjárták orromat. A lehullott levelek a földet díszítették. Sodul kijött az ajtón, és mellém ült. Eggyütt néztük a menetelő hadsereget. Éppen kitolták az új madarat amit tegnap láttam. A repülő hamar felszállt. És eltünt a felhők között. Kezdtem az égbe vágyakozni. Repülni mint a sas. De mivel lehetetlen, hamar eltünt ez a gondolat.

Egy ember odajött és rámrakott egy sapkát. Ugyan ojan volt mint ami rajta. A testvéremre meg egy fekete nyakláncot , rajta egy kék tollal.

Hetekig csak ott voltunk. Csak aludni mentünk a kis házba. Esténként Nastiára és Shadowra gondoltam. Nagyon hiányoztak.. De tudtuk nem mehetünk vissza, mert a visszatalálás eséje 0. Eltévednénk, meg ránktámadhatnak más falkák.

Eggyik reggel nagy hangzavarra ébredtünk. Bejöttek a mi házunkba, kivittek és felraktak minket egy kocsi utánfutójára [Rába 38 M]. Néztünk egymásra, hogy most mi van?

30 percet mehettünk, mikor egy nagy üres területre értünk. Sok kutyavolt ott, akiket valami akadálypályán vezettek végig.

Meg állt a kocsi [Rába 38 M]. Leugrottunk az utánfutóról. És eggy házba vezettek, ott volt egy nagy doboz. Kivettek belőle valami fémet. Az orromfelé nyújtották, én elkezdtem valami ugatás és nyüszítés keveréket. Megsimogatták a fejemet....

Hónapokig jártunk ide. Minden nap ugyan az. Közben csatlakozott a csapathoz egy Ama nevű világosbarna kutya. Utána már 3 man voltunk. Jó barátok lettünk. Viszont mikor ő megszagolta azt a büdös vas szerű dolgot ugatott. Azóta én is próbálok valami ojasmi hangot kiadni, viszont nem tudom mire jó ez.

Minden nap este mikor mentünk haza Amával elválltak útjaink. Őt más kocsival vitték. Viszont másnap megint találkoztunk.

Nagyon sokáig ígymentek a napjaink. Sodullal már szinte megszoktuk. Az a szürke hely hirtelen otthonná vált. Egy menedékké ami védelmez téged és te pedig viszonzod.

Már 1 éve ott voltunk. És egyre kevesebbet gondoltunk Nastiára és Shadowra, szinte elfelejtettük hogy mi honnan is jöttünk...