Utam során...

8. Mindenhol Vagyok, Csak Otthon Nem

Sodul szemszöge:

A csöndes hajnali reggelben könnyen lehetett hallani a halk lépteket, és a nehéz szuszogást ami egyre és egyre közeledett. Lelapultunk a földre, és figyeltük hogy mi jön felénk.

Már ott állt elöttünk a leharcolt, sérült farkas. Meredt szemekkel néztünkrá és ő is ránk. A szuszogást még nem hagyta abba, biztosra vettem hogy futott... Valami elöl.

Egy ideig még csöndben volt, aztán megszólalt: Üdv elvtársak Bogdán vagyok. Én egy "Hello" val feleltem, Ama pedig egy "Szia" val. Aztán megint csöndlett,csöndlett mert a hangok fájnak.

Ránézett a lábamra..
Lerakott a földre egy katonai táskát ami a hátán volt és kivett belőle egy fáslit malyd bekötötte vele a lábam. Én azt mondtam hogy спаслбо[Köszönöm]. Ő pedig rám mosolygott.

Folytatva utunkat megindultunk előre. Órákig semmise történt. Csak mentünk egyenesen amerre kellett. Aztán belehuppantam egy nagy lyukba, orrom a földet érintette. Mikor felnéztem tudatosult bennem hogy ez nem gödör... Ez egy lövészárok.

Jobbra nézve megfagyott bennem a vér. Egy ismerős arc. Ő volt az eggyik katona aki felrakott minket a kocsira. A szürkés öltözete már nem volt tiszta sőt piszkos és szakadt, néhány piros foltal.Nem igen vett levegőt. Mikor jobban körül néztem, sok ismeretlen arcot láttam. Akik nem tudtak elmenekülni, és saját csapdályuk álldozatai lettek.

Mert az ellenség nem kegyelmez...
Mint egy mocskos játszma ahol mindenki veszít.
Gondoltam a látványt látva.

"Ki a lövészárokban tűnikel, csak az tudja parancsra lőni kell"

Nem időztem sokat, próbáltam minnél hamarabb kijutni. Találtam egy részt ahol a fal alacsonyabb volt,ott azonnal ki is ugrottam. Amáék addigra megkerülték a hosszú mélyedést így pont találkoztunk. Malyd tovább mentünk.

Bogdán megszólalt:Nem fordulunk vissza? Kezd esteledni és...
Nem tudta befejezni mondani valóját mert mozgó fényeket kezdtünk látni. Olyan gyenge elemlápa, de ebben a sötétben pont jó. A még életbenlévő ellenséget keresték, hogy egy lövéssel végetvessenek annak aminek kell.

Az egyik fény elkezdett felénk közeledni. Egy ismeretlen arc és egy ismeretlen barnás kabát. Megfordult és odakiáltott valamit a többi emberhez.

Nem bántott minket, mert nem tudta hogy mi az "ellenség" vagyunk. Ő csak három kutyát látott, amiből kettő igazából farkas.

Odajött hozzánk még két katona. A nyakunkra porázd raktak, amit nem nagyon díjaztam. Egy ideig húztak aztán mentem magamtól.

Valami visszatartott...
Valamit elvesztettem, elvesztettem az otthonom és az eggyik testvéremet. A hazámat, amit már nem kapok vissza soha többé. Most érzem hiányérzetét, hogy már nincs.

Mikor odaértünk egy repülőgéphez és betessékeltek, megtörve néztem ki az ablakon. Éreztem hogy minden máshogy lesz, és nem a szürke védelmező otthonfelé megyünk.

Ahogy a repülőgép felszállt, én is úgy távolodtam Nyikitától és az elesett bajtársaimtól. Visszatekintve a sziget csendes volt, de a háború félelmetes nyomai látszódtak. Az a drága veszteség örökre bántja lelkem...
A testvérem pótolhatatlan.

Hajnalban elértünk egy reptérre, ahol le is szálltunk. Amát másfelé vitték. Valamit mondtak amiből annyit értettem hogy "Spanyol". Megnyugottam hogy jó helyre kerül.Valószínüleg Spanyolországba viszik. De bántott hogy nem tudtam tőle elköszönni.

De az emlékek megmaradnak... És akkor is a barátom marad, ha soha többé nem látom.

Minket hordágyon vittek el. Mivel rám lőttek, és nem tudtam a hátsó bal lábamra állni. Bogdánnak pedig enyhépp zúzódásai és sebei voltak.

Egy hétig voltam a korházba, aztán menhejre kerültem mert nem volt gazdám. Bogdánt is abba a menhejbe vitték, így együtt voltunk.

Hónapokig ott éltük életünket. Esténként rémálmok gyötörtek. Mindent újra és újra áttéltem.

A fekete kalapos arcát soha nem fogom elfelejteni. A nyugtató simogatása és mosolya bennem marad örökre. Mikor esténként a gyenge lámpa fénynél ülve egy tollat fogva írt valamit, vagy a tintával szerencsétlenkedett.

Azóta sok ételt kaptunk de nem esett jól, egy falat se. De azért próbálom lenyomni torkomon.

Nem tudom mi lesz velünk... Lehet hogy Bogdánt más viszi el, és én egyedül maradok. Egyedül ebben a sötét ketrecben.