Utam során...

3. A Rémálom Kezdete

Sodul szemszöge:

Reggel nagy csattanásra ijedtem fel. Nem tudtam milehet, de nagyon érdekelt.

Oda mentem Nyikitához, és felvertem nyugodt álmát egy ushankával.

Egyedül ilyet nem lehet megnézni. Mivan ha a barlangra dőlt egy fa? Vagy kitudja mi ad ki ilyen hangot.

Nyikita nem szolt semmit, azt a neked is jóreggelt fejet vágta. Aztán mondtam neki hogy hallottam valamit kintről. Nagy nehezen rávette magát hogy kimenjen. Én boldogan rohantam utána.

Semmi furcsa dolog nem volt kint.. Se eldőlt fa se villám csapás. Mondtam hogy nézzünk körül, Nyikita beleeggyezett mert őtis kezdte érdekelni mi lehetett az a rejtéjes hang amit hallottam.

Már 1 órája kintlehettünk de még mindig semmi. Aztán széttváltunk.Nyikita jobbra ment én meg balra.

10 percel késöbb.

Büdös szagot kezdtemel érezni. Eddig még sose éreztem ijet. Mentem egyenesen, Nyikita közben vissza fordult és ő is ment felém de még nem láttuk egymást. Én meg csak mentem és mentem. Aztán.. Ez nem az a "Madár" amit nézni szoktunk régen? Valahogy a levegőben kisebb volt. Nyikita közben utolért, és a repülőt bámulta.Hozzátenném még mindig 5 méterre voltunk egymástól.

Mocorgást kezdtünkel hallani a nagy madárból. Én lefagytam, és féltem hogy most mi lesz? Nyikita egy fa mögé bújt.

Már egy ideje itt lehetett a repülő mert nagy olaj tócsák voltak. Amik még mindig zavarták az orromat.. És a madár is darabokban volt. Amit nem nagyon értettem.

Valaki kimászott a repülőgépből. Erősen szórította a vállát, biztos megsérült. Én csak néztem. Aztán ő is engem. Ezt farkas szemezésnek hívják. Egy ideig még bámult,aztán vissza ment a repülőbe és egy hátizsákkal jöttki.

Felém közeledett, én véglek megijedtem. Oda gyökerezett a lábam. Futottam volna de nem tudtam. Meg fogott és belerakott a hátizsákba. Kissé megnyugodtam bisztossá vált hogy nem bánt...

Elindult az otthonommal ellentétes irányba... Én meg csak bámultam ki a hátizsákból, amiből lehetetlen a szabadulás. Csak a fejem látszódottki.

Nyikita egész végig követett...

Napokat mehettünk sétálva. Én meg napokat voltam abba a hideg, szakadt hátizsákba.

Kezdtem éheslenni, mikor végre meg érkezdtünk. Onnan tudtam hogy megálltunk,és már nem erdőt láttam hanem valami szürke építményt.

Kinyitották az ajtót, amin besétáltunk. Nyikita épp hogy bejutott, majdnem rácsukták az ajtót. A katona lerakta a hátizsákot amiben én voltam, és végre kimehettem belőle. Nyikita mellé mentem. A hadfi furcsálta hogy miért van 2 farkas. De nem nagyon bajoskodott.. Elindult valamerre,mindenki odament hozzá...

Mi megcsak ültünk és ültünk és ültünk. Majd egy hasonló ruhában lévő ember odajött hozzánk és vizet meg ennivalót adott. Ha nem lett volna másszinü a szeme azt mondom ugyan az a személy.