Utam során...

10. Két Bajtárs

Sodul szemszöge:

Lábunk alatt ropogott a fehér föld. Az idő mintha gyorsabban ment volna, hamar besötétedett. A hó esés elállt és csönd honolt. Egy igen érdekes helyre jutottunk, nagy kő darabok voltak mindenütt. Úgy látszik ma itt éjszakázunk...

Már a hold is felbaktatott az égre és Krasny is aludt. De én nem tudtam, valami játszott a szememmel. Fáradtan sétált, nehezen ragta lábait. Néha rám nézett. Késöbb már ketten voltak, talán ismerték egymást valaha. Szótlanul ültek egymás mellett. Mint két elesett bajtárs, akik újra találkoznak egymással. Láttam őket ahogy elköszönnek egymástól, majd eltünnek a hajnali ködben. Elaludtam, néhány órát szunyókáltam.

Krasny felkelt és elindultunk. Vissza fordultunk, mert amerre mentünk volna csak erdőt láttunk. Éhes is voltam, de nem tanítottak meg vadászni. Szóval irány vissza a nagy városba.

Hideg volt, láttam ahogy a lehelletem elszáll elöttem. A nap gyönge sugarai nem voltak képesek arra hogy elolvasszák a havat. Mintha nem is sütne, de legalább világos volt.

Sétáltunk az úton,talán elvesztünk. Mindent fehér takaró borított, sok fenyőfával. Egy ideje Krasny nem szólalt meg. Jobbra néztem majd balra aztán pedig hátra.

Először azt hittem gúnyos tréfát űz, de rájöttem hogy nem, elvesztettem őt. Tovább indultam egyedül annak reményében hogy megtalálom.

Halk lépteket hallottam, és biztos voltam benne hogy nem én vagyok. Talán beképzelem hogy valaki követ?  Nem... Nem...  Hátranézek biztos Krasny az de nem, nincs ott egy árvaléleksem.

Tovább indulok előre, de ott ül elöttem valami a fehér hóban. Kék szemeivel engem kémlel. Fehér szőrén pirosas foltok.

Feláll, lassan sétál felém. Szinte  átlátszó,mintha ittse lenne. De még is ittvan és egyre közeledik. Arca semmitmondó. Szemében látok valamit. Egy méterre lehetett mikor megállt. Nézett engem. Vérfagyasztó volt az a néhány perc, tehetetlennek éreztem magam. Féltem elmenekülni ki tudja, mi van ha utánam jön?

Aztán tett néhány lépést, az orrunk épphogynem összeért. Kikerült és elindult előre, de megint megállt. Jobb oldalon volt és előre nézett. Valami rémisztő játékot játszik velem. Féltem hátranézni, de aztán rávettem magam. Láttam ahogy távolodik így tovább indultam. Kétmétert haladtam mikor... Valami hátulról rámugrott. Lenyomott a földre, nem volt annyierőm hogy lejöklem magamról. Hirtelen ráharapott a nyakamra és fulladozni kezdtem.

Annyit láttam hogy elsétál, de nem hagyott mancsnyomokat. Körülöttem minden vörös. Hirtelen elhomályosul a világ.

Felébredtem, még mindig a katonai temetőben vagyunk.