(A videóért nem vállalok felelőséget! Vér és egyéb dolgok...)
Mert ha egyszer meghalok, örök bolyongó leszek. A földön az égen és a mélyben egyaránt. Minden de mégis semmi. Valaki aki volt, és talán majd újra lesz.
Magányosan és színtelenül valahol, ahol még nem voltam.
Várnak rám az elveszettek, akik sose haltak meg igazán. Túl hamar nyelte el őket a mélység, beszürkült, kissé elhalványodott, elájult, a feketeség befogadta ajtaján....
Úgy érzem még nincs itt az időm, túl fiatal vagyok. Kezemben az élet, kezedben pedig fegyver. A ködben ember vagyok számodra, többet érek most magamnál. Értéktelen kutyára szemet se hunynál! De, én farkas vagyok...
Messze van, de hallom halk járását...
Keringőzik a fehérség szemem elött, mutogatja alakját. Néha elsikít mellettem néhány vándor madár. Dühöngve tör ki odojából a tüzes napsugár. Mind ez csendven történik, hogy ne zavarják drága alvó anyukám.
De, hirtelen visszajön hallásom és eszem. Fogam az ellenségbe teszem, és rángatom hurcibálom, a puska Shadow szájába esett! Valamilyen módón a fegyver megőrült, és az ellenség elesett.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(Katonák az orosz lövészárokban)
Tyima : Ez nagyon ambiciózus, amit művelsz.... (törekvő)
De, életveszélyes. Szóval húzd vissza azt a hülye fejedet, és célozz az árokból! Nem szeretném hogy meghalj. Makszimum lövesd meg a lábad, hogy félholtan vigyelek haza. Anyánknak megígértem hogy élve mész vissza, és nem koporsóban. Nincs pénzünk ilyen felesleges holmikra! Csak akkor engedem hogy meghalj, ha álmodban rádszakad az a öreg tető. - röhögött Tyima
Artur : Tesa, vegyél egy nagy levegőt! Azoknak az átkozottaknak még maradt a gázból!
Tyima : Oké.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
ESTÁS LEYENDO
Utam során...
Ficción históricaEgy farkas történetébe bele fogalmazva a lelkemben és fejemben megtalálható gondolkodás és gondolatmenetek összeomlása. Néhány verses formában. Világháború téma, a fejemben is világháború dúl, de nem a rosszak ellen, magam ellen, talán én is rossz v...
