Sodul szemszöge:
Az elmúlt nap nem hozható vissza... Hogyan lehet megbocsátani az ellenségnek!? Hogyan lehet elvenni az életet!? Hogyan lehet kioltani a fényt!?
A gondolatok nem hagytak nyugodni... Mint egy ördögikör újra és újra visszatértek. A könnyeket még mindig nem tudom visszatartani. Kezdtem érezni, hogy valami megőrít.
Bogdánnak gazdát találtak. Mielött még elvitték volna, odajött a ketrecemhez és azt mondta: Прощай!(Ég veled). Én annyit mondtam Пока(viszlát). Egy fájdalmas búcsú ami annyit jelent, többé nem látjuk egymást.
A hónapok múltak... Én csak feküdtem befelé fordulva, és néztem a rideg falat. Hiányzott Bogdán nyugott hangja... Hiányzott a múlt sok emléke, amik elvesztek úgy mint én.
Egyik reggel felálltam és a ketrec vasrácsaihoz mentem. Elkezdtem mondani egyre hangosabban ezt az egy mondatot: engeggyenek ki! Engeggyenek ki! ENGEGGYENEK KI!
Kis idővel késöbb megszólalt egy rekedt hang. Nem számítottam válaszra. Biztos voltam abban hogy egyedül vagyok. Oda nyomtam fejem a hideg vashoz, és a hang irányába néztem.
Úgylátszik nem vagyok egyedül - mondta a kék szemü Ausztrál Kelpie.
Örülj! Legalább nem leszel magányos
- mondtam enyhe mosollyal. Ha megkérdezhetem hogy hívnak?
Krasnyy vagyok - vágtará [Красный/szürke]
A beszélgetésnek vége szakadt mert bejöttek hozzánk. Kivittek minket sétálni, persze pórázon... Néztem jobra, balra mivel itt még nem jártam. Nem tudtam hogy annál a szürke helynél van szebb, de ez valami csodállatos - néztem a tarkavárra.
Te még nem láttad? - nézettrám furán Krasnyy. Még nem volt rá lehetőségem. Hol laktál te hogy nem nézted meg legalább egyszer? Németországban... Elhalkúlt és nézése ijedté vállt. Csöndben volt, mindha tudta volna hogy a háborúból jöttem.
Majd megint megszólalt - Mit kerestél Németországban?
Az a otthonom... Egy kis erdőben éltem a falkámmal együtt. Jobban mondva a családommal.
Falka!? Te farkas vagy?
Igen...
És honnan tudsz Oroszul? Nézett rám mérgesen, és egy halk mondatot mondott. Annyit hallottam belőle hogy "Német farkas"...
Anyám Orosz farkas [Nastia]
De hogy kerültetek Német földre?
Nastia Németországban járt és megismerte aput [Adler] aztán vele maradt. Késöbb lett nekik három kölykük amibe én is beletartozok. Én voltam a középső... Nyikita a legnagyobb és Shadow a legkisebb. Aztán Adlernek balesete történt. Nastia nem beszélt róla sokat... Kicsi voltam mikor elment, csak Nyikita ismerhette meg. Elősször elakartunk költözni máshová de aztán mégis maradtunk az erdőben.
Nagyon sajnálom... De most akkor hogy vagy itt?
Minden a repülő hibája... - a mondat után könny csordult szememből.
Krasnyy nem kérdezett rá érezte hogy nagyon fájnak a történtek.
Èn még sose voltam külföldön - próbálta terelni a témát.
Nem figyeltem Krasnyyra... Felnéztem az égre majdd vettem egy nagy levegőt. Amit most csinálok lehet megbánom... Nagyot húztam a nyakörvön. Aki éppen fogta orra bugott, én pedig félig szabadon elkezdtem rohanni előre. Befordultam egy tömbnél és kicsit lassítva mentem tovább. Mikor már biztosvoltam benne hogy nem találnak, sétálva fojtattam utam. Néha a biztonság kedvéért hátra néztem.
Nyugodtan sétáltam, aztán megálltam egy faliújságnál.
1945. Május. 14.
Végre megszünt a ^^^^ elnyomás. A fegyverek elnémultak. Németországot megszállták. Sztálingrád újá éledt, egyenlőre behegedtek a háborús sebek. A vörös zászlók újra érezhetik a lőpor mentes szláv levegőt. A romokközd megkezdődött az élet.
Kicsit lejebb vittem a szemem, egy másik lapra.
1917. Német kutyák
Bomba szimatoló kutyákat használtak a Németek, de még így is mi nyertünk. A kutyák elvesztek a háborúban. Kb 20-30 eb, egy se élte túl a csatát.
Bambultam a faliújságot. De... túl élte 3...
Rólunk elfelejtkeztek?
Olvasgattam még, aztán megjelent mellettem Krasnyy. Te hogy kerülsz ide? Követtelek. És az ember is itt van? Nincs, nem talál minket.
Értem... És most hogy lesz tovább? - néztem körül.
Induljunk el valamerre.
Elkezdett havazni, hamarosan karácsony. Miközben sétáltunk lábunk mancs nyomokat hagyott. Minden fel van díszítve. Az egyik fenyőfán egy nagy piros csillag is volt.
Ilyet nem láttam még.
1917. November. 2
أنت تقرأ
Utam során...
أدب تاريخيEgy farkas történetébe bele fogalmazva a lelkemben és fejemben megtalálható gondolkodás és gondolatmenetek összeomlása. Néhány verses formában. Világháború téma, a fejemben is világháború dúl, de nem a rosszak ellen, magam ellen, talán én is rossz v...
