Utam során...

11. Egy Kis Maroknyi Zsálya

Sodul szemszöge:

Krasny is felkelt és elindultunk. A két szellemet nem akartuk zargatni. Talán este azért nem beszélgettek mert láttak minket.

Kissé féltem az úttól az álommiadt. De aztán nekivágtunk. Ugyanazon a hosszú hóval beterített erdei ösvényen mentünk, sok fenyőfával.

Órákat sétáltunk mikor valami olyasmi történt amit nem akartam elhinni. Két kék szem és a fehér bunda. Ott ült, és nézett minket. Megálltunk, aztán elindultunk felé és kikerültük. Mi mentünk tovább ő pedig mozdulatlanul üldögélt. Egy óra múlva mintha valaki sétálna a másik oldalt is. Magam mellé nézek és ott van. Krasny nem tudja ez mi, de én ismerem a játékját. Meg álltam és megkérdeztem.

Ki vagy te és mit akarsz?

A farkas nem beszélt, sőt nem is adott jelet hogy hallotta volna amit mondok.

Megkérdeztem mégegyszer de csak nézett.

Sodul gyere menjünk tovább! - mondta nyugtalanul Krasny.

Ránéztem, és kicsit gyorsabban fojtattuk az utat. A fehér farkast órákig nem láttuk. És nem is akartuk látni. Lassítottunk a tempón, mert ha sétálunk tovább bírjuk. Már kezdtük látni a tömbházakat, de ő elállta az utat.

Utoljára megkérdeztem.

Mit akarsz tőlünk?

Ich verstehe nicht, was du sagst...
[nem értem, amit mondasz... ]

Was willst du von uns?
[Mit akarsz tőlünk?] - Mondtam a fehér farkasnak.

Aber es ist mir egal, was du sags...
[De nem érdekel, mit mondasz] -fejezte be a mondatot.

Wir wollen durchmachen!
[ át szeretnénk menni!]

Egy ideig ült, de mintha meggondolta volna magát felállt és besétált az erdőbe.

Ich bin sowieso Rurik...
[Egyébként Rurik vagyok] - mondta, majd véglek eltűnt az erdőben.

Kérdések merültek fel bennem. Nem tudom mit akart, de mégse tette meg. Mi van ha csapda? Mi van ha szemfény vesztés?

Végül nagy nehezen bementünk a városba. Találtunk egy szimpatikus helyet pihenésre, ami egy lépcsőház mellett helyezkedett el. Talán nem is a terület,hanem a Pirogi illata csábított oda. Leültünk a hideg földre, és halgattuk a város életteli hangjait.

Fülemben sokszor még a halk esti fegyver robogás, és a segítséget kérő elveszett hang csendül fel. A madár ami a vesztét okozta ő neki. Csak tudom.. Hogy helyette taposom a havat. Helyette élem a napjait és helyette érzem a virágok illatát. Mert én is oda veszhettem volna helyette.

A csöndes hóesésben elaludtam Krasny-n, mivel nem minden nap adódik lehetőség alvásra. Tegnap is egy-két órát pihenhettem.

Nagyon puha valami, de ez nem Krasny. Kinyitom fáradt szemeimet, de nem tudom hol vagyok. Egy fehér csíkos, piros pokróc van alattam. Nem látom Krasnyt. Csak egy kis asztalt rajta egy maroknyi zsályával. A polcon lévő könyveket, és a kis fotelt. A földön heverésző Ushankát, és a szürke függönyt.