Utam során...

12. Haza Értem

Sodul szemszöge:

Mindenáron haza akartam jutni, de valami itt tartott. Krasny nem jön velem, neki ez az otthon. Túl sok mindent éltem át vele hogy csak úgy itthaggyam.

Krasny ki jött az egyik szobából, szájába egy nagy csirke combot tartva. Felálltam és oda mentem hozzá, ő oda adta a finomságot és visszament egy másikért.
Ez az egy nap boldogabb volt mint az a 4 év amit eddig éltem összesen.
De még is haza vágyakozom...

A hó már rég felszáradt, mi éppen a kertben ültünk és a fecskéket bámultuk. Mikor kimondtam:

hiányzik az otthonom...

Krasny szomorúan rámnézett és azt mondta: Sodul... Találd meg a jó irányt, és menny haza. És ha kell, segítek...

Másnap Krasnyval kerestünk egy vasútállomást és beszálltunk az utolsó nyitottan hagyott vagonba. Tele volt szalmával úgyhogy megfelelt az utazásra. A vonat zakatolt,
Москва pedig távolodott tőlünk.

Néhány óra múlva
kezdtem látni Lengyelország határait,viszont a gőzös nem állt meg.

Az a kutya, aki eddig végigkísért mondta hogy ugorjak, én pedig ugrottam. A következő pillanatban ahogy felkeltem a földről, látom ahogy Krasny kis mancsával integet.
A kutya eltűnik a vonattal, és már csak a sinek maradnak.

Két nap múlva elértem Varsót. Egy ottani Lengyel kutya kiigazított, hogy merre kell menni. Közeledtem Németországfelé, az én szeretett hazám hoz. Öt nap gyaloglás után már csak az Odera folyó választott el.

Tudtam merre kell menni, tudtam merre van az erdő. Estére odaértem a szürke városhoz. Valami megváltozott... Minden romokban volt, ez a hely márcsak a képzeletemben állt. Nem voltak ott a menetelő katonák, csak az összeomlott házak és a falak darabjai.

Nem tudom hogy, de Rurik ott volt. Járkált a romokközt. Nem foglalkozott velem, hogy én is ott vagyok. Kék szemén látszott, hogy fájneki a látvány. A második pillanatban már a hátam mögött állt. Megkérdezte hogy én mit keresek itt. Azt mondtam neki hogy sokág itt szolgáltam. És ez a 2. otthonom. Ő ezt mondta " én 1904-től 1907-ig "

Kérdően néztem rá mivel az igazán rég volt.

Aztán hamar megválaszolta:

"Egyik bevetésen életem vesztettem"

Mostmár értettem miért nem hagy magaután mancsnyomot...