Karácsony. A szó és az ünnep sem jelentett nekem sokat. Anyáék mindig üzleti úton voltak, akár fontosabb ünnepekkor is. Egy ideig vittek magukkal, de mikor betöltöttem a tizennégyet, már nem cibáltak magukkal. Mikor visszakerültem a gimibe, akkor kezdődtek a problémák, elkezdtek piszkálni, nem tudtam normálisan beilleszkedni.
Mikor a Seavey családot Anya áthívta vacsorára, sok év óta először akkor döntött nekem kedvezően. Azon az estén szereztem meg hosszú idő után az első barátomat. Anna-t.
Ezért is vagyok most a karácsonyi vásáron az én egyetlen és drága legjobb barátnőmmel.
- Anya azt mondta, hogy Karácsonyozhatnál velünk. - címezte nekem mondandóját, miközben képeslapot nézegetett, amin egy elég jól kinéző emberke szörfözött és felé volt írva, hogy "Boldog Karácsony!"
Megfordult a fejemben, hogy küldök Anyáéknak egyet, de még csak azt sem tudom, hogy hol vannak, helyileg. Mert amikor hívnak, mindig csak rólam van szó. Hogy viselkedem-e rendesen és, hogy tanulok-e?
- Nem tudom. - válaszoltam az igazat. Nem akartam befurakodni a családjukba, mégis jó érzéssel töltött el, hogy meghívtak.
- Légyszi. Tudom, hogy már Daniel is hívott és tudom, hogy neki is ez volt a válaszod. - tette vissza a képeslapot a helyére.
- Azt túlzás, hogy meghívott inkább kijelentette, hogy ott kell lennem. - sétáltunk arrébb a bódétól.
- Kislány, ha kijelentette, akkor ott kell lenned. - kezdett egy másik bódénál nézelődni.
- Sokat segítesz. - mosolyodtam el.
- Tudom, ezért vagyunk legjobb barátok. - nézett rám, kicsit túl nagy mosollyal az arcán.
- Mit látsz? - kérdeztem gyanakodva tudtam, hogy valamiben mesterkedik.
- Nem számít. - fordult vissza az ajándéktárgyak felé.
Mikor Anna elfordult "Valaki" a kezét a szemem elé tette és átkarolta a derekam, de mikor Daniel tipikus dinnye és tusfürdő illata az orrba férkőzött egyből megnyugodtam, hogy nem elrabolni akarnak.
- Szia. - suttogta a fülembe.
- Mi lenne, ha elvennéd a szemem elől a kezed? - próbáltam felé fordulni.
- Nem tudom, - hallottam a hangján, hogy mosolyog - talán látnál.
- Engedd el szépen a leányt és ne kínozd tovább. - szólt közbe Anna.
- Miért rontod el a szórakozásom? - engedett el Daniel, de attól ott maradtam közvetlenül előtte. Pár sétáló tini furán is nézett ránk, szerintem nagy a valószínűsége, hogy felismerték a két Seavey tesót.
- Mi lenne, ha elindulnánk valamerre, mert páran bámulnak. - mondtam halkabban, Daniel rögtön a kezem után kapott és összefűzte az ujjainkat, majd Anna felé fordult;
- Kocsival jöttetek? - kérdezte testvérét.
- Nem, tömegközlekedéssel. Szerinted? - kérdezett vissza kicsit, na jó, nagyon szarkasztikusan.
- Te mész a saját kocsiddal, Ruby, pedig velem. - alkotta meg a "tervet" Daniel.
- Szerinted nem lesz fura, hogy Annával jöttem, de veled lépek le? - fordultam felé.
- Basszus, igazad van. - az arcán látszott, hogy gondolkozik - Akkor mindenki megy úgy, ahogy jött, otthon találkozunk. - elengedte a kezem. "Sajnálatomra" Még megölelt és amilyen gyorsan jött úgy távozott is.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/
ФанфикRuby Atkin szülei maximalisták, főleg úgy, hogy egyetlen gyermekük van. Ruby pedig mindent megtesz, hogy szülei kedvében járjon. Ez csak akkor hagy alább mikor a Seavey család a szomszédjukba költözik. Ruby és Daniel között kialakul valami, ami elős...
