Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

1. Fҽʝҽȥҽƚ

Másnap délután éppen Anyának segítettem a konyhában Apa, pedig a nappaliban porszívózott. Nem is tudtam, hogy Anya hányra hívta őket csak akkor észleltem fel amikor öt óra előtt megszólalt, hogy mehetnék készülődni.

Beszaladtam a szobámba és kikészítettem az ágyamra a világos kék farmerem és egy testhez simulós fehér polót. Nem vittem túlzásba. Majd a szobámból nyíló fürdőbe mentem lezuhanyozni és hajat mosni.

Mikor végeztem törölközőt magam köré tekerve és a vizes hajamat kiengedve mentem vissza a szobámba. A komódom egyik fiókjából kivettem egy fehér fehérnemű szettet és vissza libegtem a fűrdőbe. Majd már csak akkor mentem vissza a szobámba mikor a hát középig érő barna hajam is szárazan omlott a hátamra.

Felkaptam magamra a ruháimat és még kihalásztam a szekrényem mélyéről egy fekete övet.

- Készen vagy? - nyitott be a szobámba Apa - Mindjárt jönnek a vendégek.

- Már csak az utolsó simítások kellenek. - mosolyogtam rá.

- Azért siess. - ment ki.

A pólót beletűrtem a nadrágba és bementem a fürdőbe kihúzni a szemöldököm és egy kis szempillaspirált felvinni a pilláimra.

Tíz perccel később léptem ki a szobámból, de mikor a talpam érintkezett a hideg járólappal vissza fordultam és felvettem egy fekete bokazoknit.

Aztán már rohantam is a konyhába Anyához, hogy segítsek neki megteríteni. Aztán nem sokkal később csengettek is.

- Kinyitod? - nézett rám, bólogattam és mentem - jó kislányhoz híven - ajtót nyitni.

- Csókolom. Sziasztok. - köszöntem mikor kinyitottam az ajtót.

- Szia, Keri vagyok, - mutatkozott be - Anyukád? - kérdezte a nő mosolyogva.

- A konyhában. - léptem el az ajtó elől és arra felé mutattam.

- Köszönök neki és nyugodtan tehezhetsz. - indult el a konyha felé.

- Jeff és engem is tegezhetsz - szólalt meg a férje - ismerkedjetek meg gyerekek én, pedig Keri-vel tartok. - indult meg a felesége után.

Én pedig ott maradtam és csak álldogáltam kínos csöndben, amit végül a szőke lány tört meg.

- Anna. - nyújtotta a kezét.

- Ruby. - rázta vele kezet.

- Ez a két fajankó, pedig Daniel - mutatott a szőkére - és Christian - itt pedig a barna hajú fiúra.

- Tetszik a ruhád. - utaltam Anna bordó egyberuhájára.

- Köszi. Holnap elmennék kicsit körbenézni a városban eljönnél velem? - kérdezte kedvesen.

- Persze. - őszintén féltem, hogy nem lesz miről dumálnunk.

- Mi lesz a vacsi? - szólt közbe Daniel.

- Ne már, Dan! - sóhajtott fel Anna - Hogy lehetsz ilyen illetlen?

- Úgyhogy éhes vagyok, attól, mert te levegőn élsz én még lehetek éhes. - vágott vissza a festett hajú.

- Menjetek az étkezőbe. - mutattam a konyha felé - Mindjárt megyek.

Bezártam az ajtót, eddig szellőztettünk, majd mikor megfordultam, a szőke srác hozta rám a szívinfarktust.

- Véletlenül sem ismersz? - kérdezte összehúzott szemmel.

Fura volt.

Nagyon.

- Nem, miért kellene? - indultam el a többiek után.

- Mindegy.

Az étkezőben leültem Anna mellé, a másik oldalamon Anya ült, mivel az asztalfő mellé kerültem, de mivel csak Annával beszéltem többet egy fura kérdésnél. Kérdés nélkül ültem le mellé, annak reményében, hogy ha most kicsit jobban megismerjük egymást holnap lesz közös témánk a város nézésen.

- Anna a tesód mindig ilyen furcsa? - kérdeztem halkan.

- Mit csinált az a hülye gyerek? - sóhajtott fel és összehúzott szemöldökkel nézett Daniel-re.

- Csak feltett egy nagyon fura kérdést, de mindegy. - mosolyodtam el.

- Csak egy kicsit jobban meg kell ismerned, ennyi. - nézett rám.

"Megakarom én egyáltalán ismerni? Dögös, meg jó képű, de ha elmebeteg akkor nem éri meg."

- Ruby, hány éves is vagy? - mosolygott rám Keri, miközben Anya kivette a sütőből a csirkét.

- Májusban lettem tizennyolc. - válaszoltam mosolyogva.

- Anna egy hónappal idősebb nálad, biztos nagyon jóban lesztek. - mosolygott rám Keri, miközben Anya letette a csirkét az asztalra.

- Holnap el is kezdjük felépíteni a barátságunkat, körbe vezet a városban. - mondta Anna, a szőkített hajú bátja, pedig még mindig, összehúzott szemöldökkel nézett rám.

"Mintha azt hinné, hogy ismerem valahonnan. De igazából, halvány lila gőzöm sincsen, hogy ki őfelsége."

Mikor mindenki kiszedte magának azt az adagot, amit magának elégnek gondolt a szülők neki álltak beszélgetni egymással. A két srác egymással beszélgetett, de Daniel mogorva pillantásokat vetett felém.

- Anna. - löktem meg a könyökömmel óvatosan a karját.

- Igen? - mosolygott rám.

- Mindig ilyen vagy csak azért van baja, mert a csaja nem jöhetett veletek? - kérdeztem halkan, a fejemmel Daniel felé intve.

- Az lenne a csoda, ha ennek a hülye gyereknek barátnője lenne, majd beszélek a fejével. Nem tudom mi van vele, de még nekem is furcsa, amit művel. - nyúlt a poharáért, hogy igyon belőle - Neked van barátod? - terelte át a beszélgetést rám, mikor vissza tette a poharat az asztalra.

- Az is csoda lenne. - mosolyodtam el.

- Most miért? Szép vagy, biztos kapkodnak utánad a fiúk. - fordult felém.

- Az is csoda lesz, ha nem hatvan macskával fogok meghalni.

- Ezt a beszélgetést majd folytatjuk a holnapi sétánk során, szűlők nélkül.

- Nekem okés. Neked van barátod? - húzogattam a szemöldököm.

- Nincs, a három hülye bátyám elkerget a közelemből minden srácot. - mosolyodott el kínosan.

- Neked három bátyád van? - képedtem el.

- Aha, - rántotta meg a vállát - de már hozzá szoktam, hogy mindenkit elijesztenek.

[...]

A vacsora jó hangulatban telt, már majdnem dumáltam Daniel-lel is, amikor Keri és Jeff bejelentette, hogy ideje menniük.

Az ajtóhoz indultunk, én egy kicsit lemaradva és előttem pont Daniel ment, aki az est furcsasága volt.

- Mi a vezetékneved? - furdult hirtelen hátra.

- Atkin. Miért kérdezed?

- Csak úgy.

A családjuk elköszönt mindenkitől, de előtte még megbeszéltem Annával, hogy holnap tizenegykor találkozunk, a házuk előtt.

Mikor elmentek tőlünk a szobámba indultam, pizsamába öltöztem és még beültem az ablakomba csillagokat nézni. Mellettem volt a telefonom, ami csippant egyet. Daniel és Anna követett be Instán.

Istenemre mondom csak a kíváncsiság hajtott, amikor rámentem Daniel profiljára. A srácnak majdnem kétmillió kővetője van, és játszik egy bandában.

"Ezért viselkedett olyan furán?"