Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

10. Fҽʝҽȥҽƚ

Csütörtökön a szüleim megint leléptek egy üzleti útra. Ahogy jöttek úgy mentek, gyorsan és szó nélkül. Megint csak egy papír fecnit találtam a hűtőn Apa kacskaringós kézírásával. Most körülbelül egy hónapig lesznek távol.

Ezért szombaton nyugodtan készülődök a srácokhoz a barátnők egymásnak való bemutása estére. Mivel a mindig szinglinek barátnője lett, a csajok fontosnak tartották, hogy meg ismerjenek, én pedig szívesen megyek.

Fekete farmernadrágot és fehér testhez simulós pólót vettem fel, a pólót bedugtam a nadrágba, mint mindig most is Daniel egyik nálam hagyott pulóverét vettem fel. Majd a fürdőbe mentem és megfésülködtem, kihúztam a szemöldököm és kispiráloztam a szempilláimat.

Mikor kijöttem a fürdőmből az íróasztalon lévő telefonért nyúltam és zsebre vágtam. Leoltottam a lámpákat és az előszobába mentem, hogy felvegyem a cipőmet és elindulhassak.

Már a bejárati ajtót zártam, mikor elkezdett csörögni a telefonom.

- Szia. - vettem fel, miközben elindultam.

- Szia, Baba, elmenjek érted? - szólalt meg a vonal másik végén Daniel.

- Nem kell, már úton vagyok.

- Rendben, mennyi idő?

- 10 perc vagy egy kicsit több. - fordultam balra a feléjük vezető úton.

- Várlak. Szeretlek. Szia.

- Én is szeretlek. Szia. - köszöntem el, majd letettük a telefon.

Szeretek sétálni, csak Daniel mellett kicsit elkényelmesedtem és már többet furikázza ő a seggem, mint a lábaim. Nem én kérem meg, hogy vigyen. Nem mintha annyira járnék bárhova.

Még ezen agyaltam csippant egyet a telefonom, azt hittem Daniel hiányol, de mikor megnéztem Jonah nevét láttam a képernyőn.

Jonah:
Szia. Dan teljesen kész
van. Megértem végülis
nem minden nap mutatja
be a barátnőjét a lányoknak
az ember, de akkor is. Hogy
tudnám lenyugtatni?

Én:
Szia. Percek kérdése és
ott vagyok, de ha nagyon nem
bír magával öntsd le egy
pohár hideg vízzel.
Szeretem, de én nem vagyok
annyira kész, mint Ő. Pedig
ENGEM mutat be!

Ahogy írtam úgy is érkeztem meg, tényleg percekkel később nyitottam be a WDW házba, Daniel akkor ment mérgelődve az emeletre, hogy pólót cseréljen. Nem vett észre, de így meg tudom lepni.

- Szia! - köszöntem a nappaliban lévő Zach-nek.

- Dan! - kiáltotta el magát, mire le "sss"-egtem.

- Meg akarom lepni.

- Ja, értem.

- Többiek? - kérdeztem.

- Elmentek a lányokért, csak Jonah van itthon egyelőre, mert majd Tate jön. - pötyögött be valamit a telefonjába, majd visszanézett rám.

- Aha, oké. Felmentem Danielhez. - indultam el a lépcső felé, hallottam, ahogy Herron azt mondja, hogy "Oké, csak gyerek ne legyen még."

Mikor az emeletre értem egyenesen Daniel szobájába indultam és halkan nyitottam be.

- Jonah nem érek rá, így is leöntötted a pólómat és tudom, hogy direkt volt. - nyafogott a szekrényben kutatva.

- Akkor rá érsz, ha nem Jonah vagyok? - kérdeztem az ajtónak dűlve, hangomat halva kibújt a szekrényből és felém indult.

- De jó, hogy itt vagy. - sóhajtott fel megkönnyebbülten, miközben felém sétált realizáltam, hogy valami nem olyan, mint tegnap este.