Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

18. Fҽʝҽȥҽƚ

Nyugis hétvégét terveztem magamnak Netflixel és nassolni valóval a telefonommal és Tate-el, és ráadásként egy kis tanulással.

Hát, nem igazán jött össze.

Ennek az oka, Anna Seavey, Tatum Dahl és Madison Burn.

Ugyanis szombat hajnalban berontottak a szobámba - vagyis a Tate-el közös szobánkba - és kirángattak az ágyból. Szenvedve ugyan, de kiültem a konyhába megiszogatni a nap indító kávémat. Mert voltak olyan figyelmesek, hogy azt megcsinálják nekem, ha aludni már nem hagytak.

Miután szépen lassan az időt húzva megittam a kávémat, beparancsoltak a szobámba azon belül is a fürdőbe, hogy élő embert varázsoljak magamból. Őszintén, nehezen ment.

- Gyerünk már, ne toporogj! - vágott hozzám egy párnát Anna, mikor a szekrényem előtt álltam melltartóban és egy fekete magas derekú farmernadrágban és azon gondolkodtam mit vegyek fel felülre.

- Ha már felkeltettetek hajnalok hajnalán, legalább hagynátok felöltözni? - néztem végig karbatett kézzel a szobámban ülő három lányon.

- Mindannyian tudjuk, hogy Daniel pulcsiját és pólóját fogod felvenni, már csak az a kérdés, hogy melyiket. - szólalt meg Madison a telefonját nyomogatva. Valószínűleg most is azt a hülye játékot nyomja, amire a fiúk elindulása után kattant rá.

- Úgy csinálsz mintha rajtad nem Zach pólója lenne. - sóhajtottam fel és újra a szekrényem felé fordultam.

- Most tényleg nem az van rajtam. - nézett fel a telefonjából, mire mindhármunktól kérdő pillantásokat kapott - Saját magamnak vettem a plázában.

- Teljesen mindegy. - legyintett Tate - Öltözz már fel, kérlek. - fordult felém.

- Talán csak nem feszélyezlek? - húztam fel magamra ezúttal, egy a nadrágommal egyező színű haspólót.

- Nem, csak szeretnék elindulni. - sétált ki a szobából.

A másik két lány is Tate után indult, lekaptam a telefonomat a töltőről és én is távozni készültem a szobából, azonban mielőtt átléptem volna a küszöbött még visszafordultam és gyorsan vissza léptem Daniel egyik cipzáros pulóveréért.

[...]

Órákkal később még mindig nem tudtam merre tartunk. Az autóban a rádió halkan szólt vagy beszélgettünk, ha valami olyan zene jött akkor mindannyian dúdoltuk vagy torkunk szakattából üvöltöttük.

- Mikor érünk már oda? - tettem fel az út alatt már sokadjára a kérdést.

- Fél óra. - válaszolta Tate és, hogy még véletlenül se próbáljam meg megkérdezni még egyszer, a rádión feljebb tekerte a hangerőt.

Újra a telefonomba merültem egészen addig, míg meg nem szólalt a rádiós hapsi.

- És most következzen a nyár slágere Harry Styles-tól. Remélem mindenki evett már a nyáron görögdinnyét. - nevetés hangzott fel a stúdióban - Szóljon a Watermelon Sugar!

- Tekerd már még feljebb! - hajoltam előre a két ülés között.

- Lusta dög vagy Ruby Atkin. - szólalt meg az anyósülésen ülő Anna.

- De amikor a főztömet kell enni akkor ez nem számít, igaz? - vigyorogtam, majd visszadőltem az ülésre.

- Azt még akkor is megenném, ha utálnálak. - szólalt meg Madi.

- Ha utálnál nem tudnád, hogyan főzök. - vágtam vissza nevetve.

- Ez jogos. - szólalt meg Anna.