Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

21. Fҽʝҽȥҽƚ

Még egy hét se kellett hozzá, a szüleim úgy léptek le, ahogyan jöttek.

Egyik pillanatról a másikra.

Az ember azt hinné egy idő után már meg szokja, de nem. Ezt sosem lehet. Még akkor, sem ha támogató és minden kincset megérő barátai vannak.

Mióta Anyáék megengedték, hogy Daniel itt aludjon azóta, mindig akkor kelünk fel, amikor kidob az ágy. Bár eddig sosem keltünk egyszerre, vagy Ő nézett és birizgálta a hajamat vagy fordítva.

Telefoncsörgésre ébredtem, azonban annyi volt a szerencse, hogy csak rezgőn volt.

- Igen? - szóltam bele suttogva, mert nem akartam felkelteni a rajtam békésen alvó Danielt.

- Lefeküdtem vele! Megint! - kiabált bele Madi a telefonba, még arrébb is kaptam a fülemtől, nekem ehhez még túl korán volt.

- Légyszíves, ne zongorázzuk le ezt megint. - sóhajtottam fel - Beszéld meg vele, mint az érett felnőttek.

- Mintha az olyan egyszerű lenne. Tudod, hol kötnénk ki megint? - hagyott pár pillanat szünetet, de mivel nem válaszoltam, ezért folytatta - Várj, segítek VALAMELYIKŐNK ÁGYÁBAN.

- Akkor ne legyetek ágy közelben. - motyogtam vissza emelve a telefont az arcomhoz, miközben a még alvó Daniel hátát kezdtem simogatni.

- EZ A NAGY TANÁCSOD?

- Aha. - ásítottam bele a telefonba, amit vissza gondolva nem is kellett volna, mert Madi rám nyomta a telefont.

Gyorsan írni akartam neki egy üzenetet, azonban mikor beléptem a beszélgetésünkbe, már fogadott is egy gyorsan legépelt üzenet tőle.

Másik szőke:
Aludj csak vissza,
majd beszélünk a csajos
esténken/napunkon.
Bocsi, hogy felkeltetelek❤️

A telefont a földön az ágy mellé ejtettem, és a plafont kezdtem bámulni.

- Madi volt? - szólalt meg reggeli rekedtes hangján Daniel. Azonban mivel az arca a nyakhajlatomnál volt, magamon éreztem meleg leheletét. A kellemes érzéstől kirázott a hideg, amit érezhetett, mert halkan belekuncogott a fülembe.

- Nem hallottad? - kérdeztem még mindig a hátát simogatva, válaszképpen megrázta a fejét - Aludhatnánk még? - kérdeztem nagyot sóhajtva.

- Persze. - fordult le rólam, ugyanis valamilyen furcsa módon, most Ő aludt az egyik lábát átvetve rajtam fejét a nyakhajlatomba fúrva, csakhogy mivel még semmit csinálva is erősebb, mint én az éjszaka második részén már nem volt olyan kellemes, hogy majd kilapít, és nem tudok megmozdulni.

- Végre. - bújtam most én az oldalához.

- Soha többet nem alszok rajtad, ha ennyire összenyomlak. - kezdett tekergetni egy tincset a hajamból az ujjai körül.

- Ezt mégis honnan veszed? - könyököltem fel, hogy rá nézhessek.

- A hátadból. - zavarodottan nézhettem rá, mert tovább folytatta - Mivel már nem hordod, éjszakára a pólóimat csak egy sporttoppot látom a hátad, amin látszódik a lepedő lenyomata.

- Neked jó volt úgy aludni?

- Minden pillanatban az illatodat belélegezni? Naná. - túrt bele az alvástól így is szét álló hajába, na nem mintha mostanában annyit fésülködne.

- Akkor meg, marad csöndben és hagyj aludni. - fészkeltem be magam újra az oldalához, de pár pillanattal az után, hogy elhelyezkedtem újra megmozdult.