Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

5. Fҽʝҽȥҽƚ

Szilveszter estéje van és a fiúknál lesz egy kis buli, ahova meghívtak, Anna akar nagyon elrángatni, hogy együtt lépjünk át az új évbe.

A pár nappal ezelőtti karácsonyi összejövetel a Seavey családnál számomra ultra mega kínos volt. Mert hát Anna Seavey-nek, át kellett rángatnia. Szenteste berontott a házba és átrángatott magukhoz, utólag vissza gondolva csodálom, hogy rám tudott imádkozni egy normális szettet.

Danielre se mertem nézni, aznap este, sőt már úgy általánosságban sem merek rá nézni. Félek, hogy a szívem kiszakad a helyéről, a fájdalomtól és a csalódottságtól, hogy nem hallgatott meg.

Már csak nem is beszélünk így, pedig pofátlanságnak érzem elmenni a szilveszteri bulira.

- Ruby, készülődj vagy én vonszollak be a fürdőbe zuhanyozni! - rontott be a szobámba Anna.

- Nem megyek sehova. - dörmögtem és a fejemre húztam a paplanom.

- Te csak azt hiszed. - fogta meg a lábamnál a paplant és kezdte el lehúzni rólam.

- Anna, nem akarok menni. - ültem fel az ágyamban.

- Ez nem azon múlik mit akarsz. - ült le velem szemben - Tudom, a bátyám egy paraszt, de, ha hiszed, ha nem Ő kérdezte, hogy jössz-e.

- Remélem nemet mondtál neki. - dűltem vissza.

- Azt mondtam, hogy nem tudom. - sóhajtott fel - De most már tudom, hogy jössz! - a hangján is hallottam, hogy mosolyog.

- Dehogy megyek! - ültem fel és szúrósan néztem rá.

- Dehogynem! - állt fel és a szekrényemhez sétált.

- Nem akarok menni. - kászálódtam ki az ágyamból.

- Nem kell vele jó pofiznod csak légy ott, szépen berúgunk aztán lesz, ami lesz. - lépett a szekrényem felé - Talán majd éjfélkor tartotok egy jó kis smárpartit. - fordult felém a szemöldökét húzogatva.

- Lehetetlen lenne. - néztem rá szúrósan.

- Ahogy ismerem nem egy nagy iszákos, de ha alkalom van akkor néha elszalad vele a ló. Ha lefekszel vele, én legyek az első akinek elmondod.

- Anna! - csaptam rá a fürdő ajtót nevetve.

[...]

Végül Annának csak sikerült elrángatnia, valami rohadt kényelmetlen göncöt adott rám, amiről azt sem tudtam, hogy nekem olyanom van. Körülbelül a combom közepéig ért, de mivel gyűlölöm a szoknyát, ezért minden alkalommal amikor lehetőségem volt rá lejjebb húzgáltam. Ami pedig azért nem volt jó ötlet, mert sokaltam a kivágását, pluszban pedig még csillogott. Úgy éreztem magam, mint valami elcseszett diszkógömb.

Már vagy fél órája a fiúk házában voltunk a konyhában ácsorogtam a pultnak dőlve és a piros poharamba töltött löttyel szemezve. Megelégeltem, hogy úgy érzem minél tovább nézek farkas szemet a borostyán színű itallal, annál jobban nevet rajtam, ezért csak fogtam és egyben lehúztam.

A poharamat a pulton hagyva, valaki olyan keresésére indultam, akivel tudok valami értelmes eszmecserét folytatni. Őszintén szólva nagyon reménykedtem benne, hogy megtalálom Annát, de azt se tudtam, hogy melyik helységben vagyok. Mert a srácoknál úgy néz ki egy szilveszteri parti, hogy az alsó szinten csak a kanapék és a fotelok maradnak az eredeti berendezésből, meg persze az elmaradhatatlan hangszóró rendszer.

Amikor - reményeim szerint - a nappalin vágtam át valaki a kezemnél fogva magához húzott, először megijedtem, de mikor az a valaki belesikított a fülembe rögtön rájöttem, hogy megtaláltam Annát.