Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

20. Fҽʝҽȥҽƚ

Miután leraktam a hívást és Dan-nek elmondtam, hogy Anyám mit talált ki, feltápászkodtam az ágyról és a szobámban ide-oda kezdtem sétálgatni idegességemben. Nem szedtük szét a házat, de itt-ott eléggé nagy a kupi és Tate cuccai is itt vannak még.

Az ágyon ülő Daniel gondolom egy idő után megunhatta a folytonos járkálásomat, így amikor egyszer az ablaktól mentem az ajtó felé elém állt.

- Hé, hé, hé! - fogta két keze közé az arcom - Csak nyugalom.

- Elmondanád azt mégis, hogyan kivitelezzem? - léptem hátra párat, hogy kivonjam magam az általam úgynevezett bűvköréből, amiben máskor boldogan tartózkodtam volna, de most épp ki kellett viteleznem egy egész ház kitakarítását.

- Azt nem tudom, de hallom a szép kis buksidban zakatolni a fogaskerekeket.

- Tényleg? Nem mondod? - mosolyogtam rá cinikusan - Tate-nek teljesen elkell tűntetni a cuccait és ki kell takarítanom az egész házat, egy nap alatt! Érted egy nap alatt! Anyámék holnap után reggelre itt lesznek!

- Vannak barátaink, akik bármit megtennének értünk. - ült az ágy szélére és a kezemet megfogva magához húzott.

- Lehetetlen, hogy ezt kérjem tőlük. - válaszoltam fej rázva.

- Akkor majd kérem tőlük én.

- Most jöttetek haza a turnéról, nektek pihenetek kellene nem házat takarítani! - túrtam bele a hajamba.

- Ez most nem számít. - kezdte hívni Corbyn-t.

[...]

A srácok szerencsére belementek, hogy segítenek. Mi Daniel-lel már nálunk maradtunk, a srácok pedig a banda házban, Zach és Madi kivételével. Másnapra azonban megbeszéltük, hogy korán kezdjük a pakolást és takarítást, ezért keltünk mindannyian hajnalok hajnalán.

Szerencsére nem arra keltünk, hogy berontanak hozzánk a barátaink így nyugodtan térhettünk magunkhoz Daniel-lel.

- Szólok még Annának és Christian-nak. - törölgette álmosan a szemét a pultnál ülő Daniel.

- Felőlem. - ittam bele a kávémba, mikor berontott a házba egy szőke ciklon.

- Engem ki akartatok hagyni a buliból? - sétált Daniel mellé és csapott rá a pultra, a meglepettségtől mindketten megugrottunk és kérdőn néztünk rá.

- Miről beszélsz? - kérdeztem, miközben újra belekortyoltam a bögrémbe.

- Tudod, a takarítás, ha barátokkal csinálod olyan, mint egy buli. - mosolyodott el. Daniel a húga hülyesége miatt úgy csinált, mintha a fejét a pultba verte volna.

- Idióta. - kezdtem bepakolni a mosatlanokat a mosogatógépbe.

- Egyébként, ti aludtatok eleget? - kérdezte Anna.

- Úgy nézünk ki? - egyenesedtem fel hirtelen - Te meg ne bámulj, mert kiesnek a szemeid. - vágtam Daniel-hez egy törlőt.

- Ha már Anyukád ilyen jó ötletet talált ki és nem lehetek csak veled, had bámuljalak már. - túrt bele az így is szanaszét álló hajába.

- Nem, nem úgy néztek ki.

- Megjöttünk! - robbant be a kis társaság az ajtón.

- Halljuk. - nyögött fel panaszosan Daniel. A reggelek nem tartoznak az erősségei közé.

Tate célirányosan a szobámba indult a cuccaiért, Jonah ment vele.

- Csak ne ott essetek egymásnak! - kiáltottam utánuk, azonban a mondatom után az ajtóm csapódott befelé.