Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

✨ҡα૨á૮รσɳყเ ҡüℓöɳҡเα∂áร✨

Ajándékokkal meg pakolva tartottam a bandaház felé, a karácsonyi szikrázó napsütésben. A srácok jelenleg mind ott tartózkodnak, majd ezután a nap után terveznek hazamenni a családjaikhoz, a családi karácsonyukra.

Éppen, hogy belöktem volna a bandaház bejáratát a telefonom őrült csörgésbe kezdett, mivel nem volt kezem felvenni, ezért hagytam hadd zenéljen.

Mikor beléptem a házba, a srácok mind a nappaliban pakolásztak, a lányok gondolom a konyhában tesznek-vesznek. Nekik kellene majd segítenem, csak kicsit elaludtam és még az ajándékok becsomagolását is mára hagytam. Mondván jó lesz az, hiszen maximum egy félóra alatt meg vannak.

Hát sajnos nem így lett, mivel el is aludtam és nem értek a csomagoláshoz másfél órát szenvedtem tíz darab ajándékkal.

- Azokat elvegyem vagy álldogálsz még ott? - kérdezte a hangból ítélve Zach.

- Kérlek vedd el őket és rakd le egy helyre. - válaszoltam.

Zach elvette tőlem az ajándékokat és lepakolta az előre felállított karácsonyfa alá egy kupacba én pedig a lányokhoz indultam a konyhába.

Szívem szerint ahogy, beléptem a helységbe ki is fordultam volna. Ugyanis konyha úgy nézett ki, mint egy háborús övezet.

- Sziasztok! - köszöntem bizonytalanul, a lányok vissza köszöntek és nem is igazán figyeltek tovább rám.

- Ruby, - fordult felém Tina - lennél olyan kedves és elmosogatnál?

- Persze. - indultam a mosogató elé.

- Itt van Ruby!? Nekem erről miért csak most szóltok! - hallottam meg Daniel hangját mikor már majdnem a mosogatás végénél jártam.

Nagy trappolással megérkezett Daniel Seavey a konyhába és felém indult, hitelen fordultam felé, a mutató ujjamat felé tarva mire pár pillanatra lefagyott.

- Vársz míg ezt befejezem, és utána ha a lányok is engedik a tiéd vagyok.

- Nem engedélyezzük. - szólalt meg Gabbie nevetve.

- Csak adj egy csókolt és megyek is vissza Lav-hez. - biggyesztette le a száját.

Miután Daniel ki ment a konyhából és én elmosogattam beálltam Madi-nek segíteni kisütni a húst.

Épp valami sulis beadandóról kérdeztem mikor Corbyn szaladt be a konyhába a nyomában Jack-kel és valami hülyeséget ordibálva egymásnak. Közöttünk szlalomozva lefutottak néhány kört, mire Gabbie elkiáltotta magát és mindkét fiú megállt.

- Mi bajotok van? - sóhajtott fel Tina.

- A palid egy idióta. - kezdett bele Jack.

- Ez rólad is elmondható. - szólt közbe Gabbie.

- Az nem számít. - hajolt a pultra Gabbie-val szemben Jack.

- Dehogynem, mivel te apa vagy. - hajolt felé Gabbie is.

- Miért kergetőztetek? - kérdezte Tate.

- Lényegtelen. - mondta Corbyn és kifordult a konyhából.

[...]

Órákkal később már minden a helyén volt a konyhában és a fiúk terítettek miközben idétlenkedtek, mi lányok pedig meg már majdnem sírva nevettünk.

Szeretem ezt a társaságot, szép kis csapat lett belőlünk, hiába vannak néha problémáink. Biztos vagyok benne, hogy ezek minden társaságban meg vannak és minden barátság részei.

Éppen Daniel ölelte át a derekam, amikor Jonah felém fordult;

- Ugye nem vettél nekünk drága ajándékokat?

- Dehogy. - legyintettem. Hiába híresek és van elég pénzük a drága ajándékokat nem akarják elfogadni, főleg nem a barátaiktól, ezt nagyon becsülöm és tisztelem bennük - Igazából, mindannyian ugyanazt kapjátok, de mégse.

- Ezzel aztán ki lettünk segítve. - fordult felém Jack.

- Úgyis megtudjuk nemsokára, akkor meg mit hisztizel? - szólalt meg a mögöttem álló Daniel.

[...]

A hivatalos karácsonyi vacsora után a nappaliban telepedtünk le és ajándékozni készültünk, mindenáron én akartam kezdeni és ezt jeleztem is a srácoknak.

Megbeszéltük, hogy egyesével bontjuk ki az ajándékaikat, sorban egymás után. Mindenkinek oda adtam az ajándékát és vártam, hogy valamelyikük először kibontsa.

- Én kezdem! - szólalt meg Zach.

Nagy várakozással tépte fel a csomagoló papírt, ami egy képkeretet rejtett, amibe több kép is belefért, benne képekkel. Van egy közös bandafotónk, mindegyik keretben az került középre, majd a köré, mindenféle képekkel. Amin csak mi ketten vagyunk vagy többen, vagy csak egyedül, de valami hihetetlenül hülye fejet vág.

Mikor végig tanulmányozta a képeket, mosolytól ragyogó arccal fordult felém és szorított a karjai közé.

- Köszönöm.

A következő, aki kibontotta az ajándékomat Corbyn volt, ő is őrült az ajándékának, miután mindegyik fiú kibontotta és hálálkodtak nekem, és elkezdték tervezgetni, hogy hová szerelik majd a falra, a lányok vágtak a szavaikba, hogy most már igazán ők jönnének.

Miután mindenki ajándékozott és köszönetet is mondtunk az ajándékokért a kanapén vagy körülötte elterülve kezdtünk el karácsonyi filmmaratont tartani. Miközben Lav körülöttünk vagy éppen raktunk mászkált.

"Életem legjobb karácsonyában volt részem a srácoknak köszönhetően és ezt soha nem fogom tudni meghálálni nekik, akár, hogy is próbálkoznék vele."

---

BOLDOG KARÁCSONYT!
Szóval, nem igazán van karácsonyi hangulatom vagyis nem is létezik, de remélem ez a kis szösszenet tetszett nektek, ha már az én tetszésemet nem nyerte el.
Még egyszer boldog karácsonyt és remélem még új évig "találkozunk".

Puszi!❤️