Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

7. Fҽʝҽȥҽƚ

Két héttel később a banda házba készülődtünk, ma fogom a fiúknak bemutatni Madisont. Bár nem lesz nagy bemutatás, mert már csak Jonah és Corbyn nem ismeri. A többiek a két hét alatt ismerték meg. Vagyis jobban mondva találkoztak vele, mikor Daniel-lel jöttek értem suli után. Volt valami dolguk a városban vagy csak szimplán unatkoztak.

- Mehetünk? - kérdeztem és a bejárati ajtó felé indultam.

- Aha, pe... persze. - kezdte a csizmáját felvenni.

- Ha nem akarsz, nem kell mennünk. Szólhatok Daniel-nek, hogy meggondoltuk magunkat.

- Nem! - egyenesedett fel hirtelen - Nem, erről van szó, csak izgulok.

- Ezektől az idiótáktól nem kell félned. - nyitottam ki az ajtót várva arra, hogy felvegye a kabátját.

- Nem félek, csak ideges vagyok, hogy mit fognak hozzám szólni. - mondta már mikor ajtón kívül voltunk.

- Ha én, kedvellek akkor ők is fognak és már csak két embert nem ismersz. - mosolyodtam el.

- Köszönöm Ruby. - mosolygott ő is.

Körülbelül tíz perccel később megérkeztünk a fiúkhoz, már be sem csengettem, csak kitártam a bejárati ajtót.

- Itt vagyunk! - kiáltottam el magam, Mad pedig felnevetett.

- Mi pedig a konyhában! - szólt vissza Zach, gondolom a többinek tele volt a szája kajával.

- Gyere, a cipőd vedd le, mert még a végén te takarítod fel a koszt és nem velük, hanem saját magaddal cseszel ki. - tereltem beljebb és lerúgtam a cipőm és levettem a kabátom, Madison ugyan így cselekedett.

Mikor beértünk a konyhába igazam lett, a srácok pont ettek. Mivel egyikük se tud annyira főzni, ezért pizzát esznek az étkezéseik nagy többségben. Csak azt csodálom, hogy tudnak ilyen izmosak maradni ennyi gyors kajával. Én veszek egy nagyobb levegőt és hízok tíz kilót.

Azokkal, akikkel még nem találkozott volna Madison, gyorsan bemutattam őket egymásnak és Daniel mellé léptem, aki mellett pont két szék volt üresen.

Én leültem Daniel mellé és intettem Madisonnak, hogy jöjjön és üljön le. Kicsit láttam rajta, hogy fél, de a másik oldalról Zach bíztatóan rá mosolygott. Leült és egy pizza szelet után nyúlt, Zach incselkedve elhúzta előle a dobozt.

- Ne már! - sóhajtott fel Mad - Éhes vagyok. - láttam Zach-en, hogy még egy kicsit szívózik vele, aztán Madison akár azt a pár szeletet is megeheti, ami a dobozban van.

- Tessék. - mosolyogva nyújtotta vissza neki Zach pár pillanat múlva a dobozt, Madison maga elé húzta a dobozt és jóízűen beleharapott egy szeletbe. Mi többiek, pedig már pukkadoztunk a magunkba fojtott nevetéstől, Zach incselkedése miatt.

[...]

Pár órával később a kanapén tesznyűltünk, ment a TV, de semmi érdekes nem volt benne, csak háttér zaj volt.

- Halljátok ez? - szólalt meg Corbyn.

- Mit? - kérdeztük páran egyszerre.

- Ti süketek! - csapott a homlokára - Valamelyikkőtöknek rezeg a telefonja.

Ez volt az a pillanat, amikor mindenki elkezdte keresni a telefonját, hogy nem-e az övé csörög. Mikor már a harmadik ember rakta ki a telefonját a kanapé előtt lévő asztalra, rájöttem, hogy nincs a zsebeimben a telefonom. A kanapé összetételéből húztam ki a rezgő telefont, amely egy nevet írt "ANYA".

Lesápadhattam, ugyanis a többiek megkérdezték mi a baj, én pedig csak felmutattam a telefonom, Daniel egyből megértette, hogy mi a baj és bíztatóan rám mosolygott, a többiek pedig semmit sem értve néztek rám.