Barátságból szerelem /Daniel Seavey fanfiction/

14. Fҽʝҽȥҽƚ

Az ember azt hinné, ha már belementem abba, hogy elrángassanak az iskolai bálba, ahol a barátom fog fellépni a bandatársaival. A sok győzködés után, már izgatottan várom, hogy átlépjem a helység bejáratait. Nos, hát rohadtul nem repestem az örömtől.

Jelenleg a parkolóban állunk Daniel-lel egymással szemben és a kezét szorongatom, azt ismételve magamnak, hogy 'minden rendben', pedig rohadtul nincs rendben. Itt se kellene lennem.

- Baba, magadat vagy engem akarsz nyugtatni? - simított egy tincset a fülem mögé azzal a kezével, amelyik nem az enyémmel volt összekulcsolva.

- Mindkettőnket. - szakítottam meg a szemkontaktusunkat.

- Ha letudtuk a kisebb fellépést utána hamar lelépünk, oké? - kérdezte, újra visszavezettem rá a pillantásomat mire csak bólintottam egyet.

- Gyertek már be! - lépett ki a csarnok bejáratán Tate.

- Menj csak, még felhívom Annát. - néztem fel Daniel-re, elengedtem a kezét és finoman megtaszítottam az ajtó felé.

Mikor Tate is látótéren kívülre került az egyik közelebbi padhoz sétáltam és leültem rá, majd tárcsáztam Annát.

- Szia! - szólt bele vidám hangján.

- Szia. Tudom már hallottad, de nem érzem, hogy itt kellene lennem. - túrtam bele a kivasalt hajamba.

- Ugyan már, mindannyian tudjuk, hogy akár Daniel-lel akár nélküle, de ott a helyed. - szólt bele Christina.

- Ki vagyok hangosítva, igaz? - nevettem fel.

- Eltaláltad. - hallottam Gabbie hangját.

- Milyen Spanyolország? - kíváncsiskodtam.

- Úgy kérdezed, mintha nem tudnád. - mondta Anna.

- Miért szerinted tudom?

- Nagyon jó, legközelebb akárhova megyünk, jöhetnél velünk, te és Tate is, ha addigra Madi és Herron összejön ő is jöhet. - szakította meg a vicceskedős veszekedésünket Christina, egyedül ő becézi Madisont Madi-nek, egyikünk se tudja, honnan jött neki, de mindannyiunknak tetszik.

- Benne vagyok.

- Csak azért hívtad fel Annát, hogy ne kelljen még bemenned? - szólt bele a telefonba Gabbie.

- Lehetséges.

- Egyszer úgy is be kell menned. - 'lelkesített' Christina.

- Kislány, ezt már át vettük, meg kell mutatnod, hogy erős vagy. - kezdte szónoklatát Anna - Ha meg beszólnak akkor az első géppel repülök haza és megverem őket. Ha jól tudom akkor még csak ti vagytok ott meg pár tanár.

- Szerintem akkor ideje lenne bemennem. - feleltem a számat elhúzva.

- Így igaz! - mondta Gabbie.

- Majd megyünk értetek a reptérre. Sziasztok. - köszöntem el.

- Hétfőn találkozunk! - szóltak bele egyszerre elköszönésképpen, majd letettem a telefont.

Percekkel később megembereltem magam és a bejárat felé vettem az irányt. Mivel tudtam, hogy a fiúk megkapták a csarnok öltözőjét balra fordultam és reménykedtem, hogy ott lesznek.

- Heyhoo! - köszöntem mikor benyitottam az öltözőbe, szerencsére még a lányok is ott voltak. A fiúk, pedig már öltönybe feszítettek.

- Végre itt vagy, Daniel balfaszoskodott egy sort és látnod kellett volna. - üdvözölt Corbyn.