Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

3. Kirándulás

*Aiden végig simított az arcomon, az arccsontomon és tovább végig a nyakamon. A nyakamon elidőzött egy picit és oda-vissza cirógatta a bőröm. Majd puszit nyomott a bőröm érzékeny pontjára, ahol az előbb végig simított. Felnyögtem az érzésre.
- Megőrjítessz, Ellie - sóhajtotta. *

Anya keltegetésére ébredtem.

- Ellie. Elfogsz késni, már fél hét. - Szólt feszülten.

Nagyon lassan nyitottam ki a szemem. Amint egy kicsit is kitisztult az agyam, rögtön eszembe jutott az álmom. Kipattantak a szemeim.

Hogy álmodhattál ilyet Ellie?

Frusztráltan a tenyerembe temettem az arcom.

Mégis miért vannak ilyen gondolataim?

Gépiesen öltöztem fel és csináltan meg a reggeli sminkem. Gondolataim folyamatosan ide-oda cikáztak.

A konyhába leérve anyám a délutánra emlékeztetett.

- Bepakoltátok már a ruháitokat a bőröndbe? - kérdezte mosogatás közben.

- Még nem. De mindjárt felmegyek és megcsinálom. - válaszoltam, miközben a rántottámat piszkáltam.

Aiden nem szólt semmit. Felállt és otthagyott minket.

Reggeli után felmentem a szobámba és bepakoltam pár ruhát, plusz bikinit, ha már tó mellett van a szállásunk.

Miután beszálltam Aiden mellé az autóba, csendben tettük meg az utat a suliig. Ott azonban mielőtt kiszálltam volna Aiden megállított.

- Jövőhéttől szervezz magadnak fuvart. Nem foglak tudni én hozni a suliba és innen haza sem. - nézett a szemeimbe hidegen.

- Miért, mi dolgod lesz? - kérdeztem vissza meglepetten.

Aiden összehúzta a szemöldökét majd előre tekintett.

- Kollégista leszek - jelentette ki.

***

A testvérem szavai visszhangoztak a gondolataimban.

Kollégiumba költözik? De miért?

Összeszorult a torkom a visszafojtott sírástól. Szeretem a mostohabátyám, és szeretem, hogy mindig a közelemben van. Lehet, hogy Ő nem szeret engem? Ezért menekül előlem? Vagy csak én gondolon, hogy menekül?

Egésznap ezen járt az eszem, nem voltam képes másra koncentrálni.

Joshtól persze bocsánatot kértem, a bátyám viselkedése miatt. Abszurd volt az egész, az tuti.

- Nem lenne kedved eljönni velem ma este valahova? - Kérdezte Josh mosolyogva, miközben a szekrényemre támaszkodott a jobb kezével.

Ezzel a kérdéssel és gesztussal igen csak meglepett.

Nagy szemekkel néztem fel rá. Ő is olyan magas volt mint Aiden. Pont a válláig értem.

Na tessék! Már megint Ő jutott eszembe! Mérges lettem.

- Ma nem, ma indulunk kirándulni a családommal. Egész hétvégén távol leszünk. - hajtottam le a fejem. - De jövőhéten, talán. - mosolyogtam Joshuára aki felvidult a válaszomon.

- Megbeszéljük! - Kacsintott.

***

Már a kocsiban ültünk és a szállás felé tartottunk.

Fülessel a fülemben, zenét hallgattam. Az útból nem sokra emlékeztem, mert időközben elaludtam.

Lassan ébredtem fel, még mindig úton voltunk, éreztem az autó rászkódását.