Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

16. Érzelmek

A verekedés után otthon mindketten a szobánkba vonultunk, de nem tudtam nyugton maradni, és Aident sem akartam egyedül hagyni... Vagy csak én nem bírtam egyedül lenni.. nem is tudom. Nem túl hosszas morfondírozás után inkább átmentem Aidenhez.

Kopogtattam mielőtt benyitottam volna.

- Igen? - hallottam rekedtes hangját a túloldalról.

- Bejöhetek? - Kérdeztem.

Választ nem kaptam, de Aiden nyitott ajtót nekem. Szinte sötét volt a szobályában, csak egy éjjeli lámpa világított, redőnyök lehúzva.

- Jól vagy? - néztem rá szomorúan, aztán szomorúságom zavarodottsággal lett vegyes. Aidennen nem volt póló. Elkaptam róla a tekintetem.

- Jól vagyok Ellie. Csak haragszok magamra. - Nézett félre mérgesen és ökölbe szorította a kezét.

- Ne haragudj magadra, nem te vagy a hibás. Én vagyok az, aki nem gondolkodik és bele tud keveredni ilyen dolgokba. Utálom magam. - néztem mérgesen magam elé.

- Ne mondj ilyet. - húzott magához. - Nem te vagy a hibás, nekem kellene vigyáznom rád. Főleg, úgy hogy ismerem Greg-et.. Tudhattam volna, kutyából nem lesz szalonna. - Mondta döhösen.

Egy ideig ölelkeztünk, Ő simogatta a hajam. Majd leültünk az ágyára.

- Sosem bocsátanám meg magamnak, ha bántanának Téged. - mondta mélyen a szemembe nézve majd végig simított az arcomon.

Beleborzongtam az érintésébe.

- Aiden... - kezdtem.. majd az ajkamba haraptam. Ugyan mit mondhatnék neki? Szerelmes vagyok beléd báttyó? 

Olyan hülye vagyok....

- Tessék? - kérdezett vissza, miután nem szóltam semmit. 

Nem néztem rá, nem bírtam a szemébe nézni.

- Semmi... csak.. - hangom halk volt. - Szeretlek. - suttogtam inkább csak magamnak. Csak én tudtam, hogyan is értem ezt. Hogy nem csak mint bátty, hanem egészen máshogy szeretem Őt. Még sosem gondoltam bele így ezelőtt. 

Felülkerekedett rajtam a bűntudat. Nem érezhetek ilyet, még akkor sem, ha nincsen vérszerinti kötődésünk egymáshoz. 

Aiden gyengéden megfogta az állam és felé fordította, hogy a szemébe nézzek. Szemeiben ismét azt láttam, mint pár nappal ezelőtt a kocsiban. Ugyanaz a csillogás volt benne, amit akkor sem tudtam hovatenni. Néztem rá nagy szemekkel, majd inkább megöleltem, meg sem várva, hogy mit akar mondani. Annyira dobogott a szívem ettől a gesztustól, hogy muszáj voltam mást csinálni. Hosszasan öleltem őt, majd egyszer csak elszakadtam tőle és akaratlanul is, de végig simítottam meztelen mellkasán. Nem tudom miütött belém. Egyszerűen muszáj volt megérintenem. Bőre forró volt, bizsegett az ujjam, ahogy hozzáértem. Imádtam, hogy izmos, bár eddig nem gondoltam bele, de tudat alatt, mindig tudtam, hogy tetszik a látványa. Most pedig megérintettem. Nem tudtam elszakadni se a látványtól, sem az érzéstől, így kezem elidőzött mellkasán. Egy ideig simogattam... Komolyan nem tudom miért csinálom ezt... Aiden szakított el a bőrének simogatásától..

Ellie.... - suttogta ő is és a kezemre helyezte övét. Keze is forró volt, akárcsak a mellkasa. Az egész helyzetbe beleborzongtam. Felnéztem Aidenre, aki a szemeimbe nézett, szemei melegséget áraztottak.... már annyira közel volt, hogy éreztem meleg lehelletét, amely az arcom csiklandozta, libabőrös lettem erre az érzésre.. Szívem olyan erősen ver, hogy majd kiszakad a helyéről. Majd megéreztem ajkának forró érintését az ajkamon... Egyszerűen úgyéreztem felrobbanok, az egész testem bizseregni kezdett erre az érzésre. Minden porcikám azt üzente, hogy még többet akarok. Lassan kinyitottam résnyire a a számat, Aiden halkan felmordult erre a tettemre, majd megéreztem nyelvét a számban. Nyögtem egyet az érzésre, amelytől Aiden felbátorodott és még szenvedélyesebben csókolni kezdett. Az egész arcom, fejem, de még az agyam is bizsergett, szédülni kezdtem ettől az érzéstől. Nagy nehezen szakadtunk el egymástól. mindketten kapkodtuk a levegőt, miközben egymás szemébe néztünk.

Aztán kopogást hallottunk. 

Ekkor tudatosult bennem, hogy mit tettem, mire felpattantam mellőle és rémülten néztem Aidenre.

- Mit tettünk? - suttogtam inkább csak magam elé.

Ismét kopogtattak, de most hangosabban, majd anyám benyitott, miután nem hallott választ, majd gyanakvóan méregetni kezdett minket. Mivel felpattantam a kopogtatásra, már szinte az ajtóban álltam, Aiden az ágyon ült és próbálta rendezni arcvonásait.

- Mit csináltok? - kérdezte anyám. Én nem tudtam megszólalni, csak próbáltam nem még rémültebb arcot vágni.

- Beszélgettünk Clara, mi a helyzet? - kérdezte. Hangja kicsit még rekedtes volt. 

Anya még mindig nagyon gyanakvóan nézett ránk, majd folytatta. - Csak szóltam, hogy kész a vacsora, de valószínúleg nem hallottátok... - mondta egy különös éllel a hangjában.

- Nem hallottuk, de mindjárt megyünk. - mosolygott anyámra Aiden. Hogy csinálja? Nem is látszik rajta semmi... pedig nem rég még.... - megráztam a fejem, bele se akarok gondolni a történtekbe.

Kihasználva az alkalmat, anya után kislisszantam Aiden szobájából. Hallottam, hogy utánam szól, de nem tudtam ránézni...

Bezárkóztam a szobámba.... Nem tudom hogy éljem túl a vacsorát. Arcom égett olyan vörös voltam. Muszáj volt megmosnom az arcom, még mindig bizsergett a történtektől.

- Te teljesen hülye vagy Ellie! - néztem magamra a tükörben....

____
*Sziasztok drágáim, végre itt az új fejezet. Köszönöm a türelmeteket és megértésetek és minden kedves kommentet! Nagyon jól esett!🥰🥰😘

Remélem ez a fejezet elnyeri a tetszéseteket....😏😏Igyekszem minél előbb hozni a kövit. :D
Legyen szép napotok!
Puszi mindenkinek!😘🥰

*szerk note: itt a végén volt egy régi kis szösszenet amire gondoltammég régebben, de nem ez lett végül és nem is lesz megvalósítva. (véletlenül benne maradt😅😅😅)