Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

10. Csak egy senki

*Itt az újabb (extra hosszú) rész. Jó olvasást! :)*

***

Jó kedvvel mentem le a konyhába valami harapnivalóért. Ásítva tele töltöttem a müzlis tálkám müzlivel, majd ráöntöttem a tejet. Olyan csend volt. Fura. Peter és anya ilyenkor már itt szoktak lebzselni.

Lassan ettem a reggelimet, amikor Aiden jelent meg a konyhaajtóban szokatlanul rendezetlenül.

- Jó reggelt álomszuszék! – köszöntem neki vidáman.

Aiden rám sem nézett, helyette inkább hátra fordult egy mosoly kíséretében. Már épp kérdezni akartam őt, hogy aludt, mikor egy lány libbent be a konyhába Aiden egyik pólóját viselve. Azonnal lefagyott a mosoly az arcomról.

Cikáztak a gondolataim. Hogy került ide ez a csaj, és mikor? Aiden velem volt egész este... vagy nem? Annyira ideges lettem, hogy még a kanál is kiesett a kezemből. Utána kaptam, hogy ne essen bele a tálkámba, de ezzel csak azt értem el, hogy felborítottam az egészet. A tej és a műzli beborította az asztalt.

A drága bátyám nőcskéje felnevetett a 'performance'-omon.

Vörösen izzó fejjel pakoltam össze magam után, persze csak miután mérges pillantással illettem a lányt.

- Hagyd, majd mi összepakolunk utánad – mondta a bátyám egy különös éllel a hangjában.

Idegesen felpillantottam.

- Nem kell, mindjárt kész vagyok. – mondtam miután a tálkát és a kanalat is a mosogatóba tettem.

- Egyébként Rachel vagyok – jelent meg hirtelen mellettem a lány és mosolyogva kezet nyújtott.

Nem tudom miért, de úgy gondoltam azzal, hogy a tejes, ragacsos kacsómmal fogok vele kezet, azzal valamiért megbosszulhatom, hogy kinevetett vagy akármit is akarok megbosszulni. Szóval jól megszorítottam a ragacsos kezemmel a kezét.

- Ellie – vágtam oda.

A lány összeszorított homlokkal nézte a kezünket, majd kelletlenül elrántotta, ahogy elengedtem.

Vigyorogva hagytam ott őket, mint aki jól végezte dolgát. Azért egy utolsó lesújtó pillantással a bátyám is megjutalmaztam, mielőtt kimentem a konyhából.

A szobámba felérve vettem csak észre a feszült testtartásom. Leültem az ágyra és nagyot sóhajtottam. Ez a lány a hosszú és egészséges szőke hajával és gyönyörű kék szemével valamiért irritál. A görcs a gyomromban oldódni kezdett picit, de nem tűnt el teljesen. Miért zavar engem ez a lány? Nem is ismerem. Talán irigy lennék? Hiszen gyönyörű, Aiden pólója szinte rásimult az irigylésre méltó testére.... igen.... tuti irigy vagyok, hiszen sokkal jobban néz ki mint én. – konstatáltam egy újabb mély sóhaj kíséretében.

Hallottam, hogy odalent mennek a kuncogások. Ennek a lánynak nagyon irritáló hangja van. Mint egy kis cica, aki lenyelt egy reszelőt. Kirázott a hideg ettől a hangtól. Benyomtam a kedvenc zenéimet full hangerőn, majd elkezdtem öltözködni. Épp a felsőmet vettem volna le, mikor a bátyám berontott.

- Mi lenne, ha levennéd a hangerőt –förmedt rám.

Arca dühösen izzott.

- Nem tudsz kopogni? – förmedtem rá. Visszahúztam a hasamról a felsőm, majd a szekrényhez léptem - mintha ott se lenne a bátyám - és turkálni kezdtem a ruháim között.

Aiden a hangfalhoz ment és levette a hangerőt.

- Ne nyúlj a cuccaimhoz! – szóltam rá.