Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

11. Egy új barát

- Mégis hol a fenében vagy? – Szólt bele bátyám a telefonba hangja enyhén ingerültnek tűnt. – Ezerszer hívtalak! Mindenki aggódik miattad! – örjöngött.

Próbáltam nyugodt maradni.

- Nincsen semmi bajom, élek. Most már megnyugodhat mindenki. Úton vagyok haza. – Mondtam nyugodtan.

- Érted megyek, hol vagy? – mondta még mindig ingerülten.

- Nem kell értem jönnöd. Haza érek nélküled is – válaszoltam, majd kinyomtam a telefont.

Úton hazafelé felmérgeltem magam a bátyámon. Egyszerűen gyűlölöm, hogy úgy tesz, mintha aggódna értem, máskor meg úgy viselkedik velem, mint egy senkivel. Nem tudtam nyugodt maradni. Végig saját magammal veszekedtem a gondolataimban. Feszültségemen az sem javított, hogy anyáék is úgy fogadtak miután hazaértem, mintha 4 napig lettem volna távol.

- Megnyugodna mindenki? – kérdeztem ingerülten. – Nincsen semmi bajom, csak le volt némítva a telefonom.

- Mégis miért volt lenémítva? És mégis merre jártál egésznap? Se szó se beszéd elmentél, senki se tudta hol vagy. Miért csináltad ezt? Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtunk érted? – kiabált velem édesanyám. Még sosem láttam őt ilyennek.

Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy még nem csináltam ilyet soha.

Peter csendben ugyan, de szigorú tekintettel nézett rám édesanyám mellett állva.

- Sajnálom – válaszoltam. Nem volt több hozzáfűzni valóm.

Aiden, háttal a falnak támaszkodva karba-font kézzel, ingerült tekintettel nézett maga elé. Homlokán rengeteg mérges ránc éktelenkedett, de egy szót sem szólt.

Anyám is lassan megnyugodott és felzavart a szobámba.

A szobámhoz érve nagy sóhajjal nyitottam be, de nem tudtam bemenni, mert Aiden maga elé rántott a karomnál fogva.

- Lehet, hogy anyukádat megnyugtattad, de engem nem! – szűrte ki a fogai között ezt a mondatot.

Arcáról csak az ingerültséget tudtam leolvasni, semmi mást, majd lenéztem a kezére, amellyel a karom szorította. Enyhített a szorításon, mikor megállapította, hogy ez nekem valószínűleg fáj. Ezt kihasználva egy határozott rántással kiszabadítottam a karom a kezéből, majd felnéztem rá hűvösen.

- Nyugtasson a tudat, hogy én csak egy kis senki vagyok a számodra – válaszoltam hűvösen, majd a szobámba léptem és rácsuktam az ajtót. Utolsó pillantással Aiden fájdalmas tekintetével találtam szembe magam. Ettől, hatalmasat dobbant a szívem és könnyezni kezdtem az ajtó másik felén.* Nem tudom miért bántottam...

Egész este forgolódtam az ágyban, nem igazán tudtam aludni. Párszor lementem a konyhába vizet inni, vagy csak azért, hogy ne legyek a szobában.

- Nem tudsz aludni? – hallottam egy hangot a hátam mögött ivás közben. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg ismét hirtelen. Nem számítottam senkire az éjszaka közepén a konyhában.

Hátra néztem és Aident pillantottam meg. Lenyeltem az utolsó korty vizet és szó nélkül elmentem mellette.

- Ellie... nézd... én nem úgy értettem azt, amit mondtam – kezdte.

- Nem érdekel, hogy értetted. – mondtam neki a leghűvösebb hangnemben, ahogy csak tudtam. - Elegem van a hangulatváltozásaidból – folytattam és otthagytam a konyhában.

Az ágyba fekve ismét a sírás kerülgetett. Nem is tudom miért is érzem magam ennyire rosszul miatta. Kínomban a facebook-ot kezdtem böngészni, és egy ötlettől vezérelve rákerestem az eladó fiúra a gitárboltból. Nem sokat kellett keresgélnem, szinte azonnal megtaláltam. Be is jelöltem. Legnagyobb meglepetésemre nem sokkal később vissza is jelölt. Valamilyen indíttatásból beszélgetést kezdeményeztem.

Ellie Hale:
Mit takar a 'T' a nevedben? Amúgy jó estét! :p

Noah T. Davis:
Nem mondom meg :p Amúgy neked is szia így éjszaka. Nem tudsz aludni?

Ellie Hale:
Nem igazán ^^"

Noah T. Davis:
Küldök akkor chill zenét. :)

Ellie Hale:
Köszi, az nem lehet hátrány.

Noah T. Davis:
;)

Amíg vártam a zenét a plafont néztem, és egy pontra koncentráltam. Tudatosan arra koncentráltam, hogy ne gondoljak semmire. Aztán kb 10 perc múlva rezgett a telefonom.

Noah T. Davis:
https://www.youtube.com/watch?v=XgqrqY3LUcQ (Chris Daughtry - It's Not Over)
Ez nagyon jó kis szám. Lassú, akár el is lehet aludni rajta.
Ha még nem ismernéd...

Ellie Hale:
Ezt épp ismerem. :D Egynél azért több zene kell, hogy aludni tudjak rá.

Az üzenet pötyögése közben elmosolyodtam. Jól esett Noahval beszéni.

Noah T. Davis:
Jó, rendben, és jogos. És nem hiszem el, hogy te minden zenét ismersz...

Ellie Hale:
Hát tudod... a jobbak. ;)

Noah T. Davis:
Hoppá... Hát rendben. Elfogadom. Mindjárt megdoblak egy zene listával.

Ellie Hale:
Köszi!

Idő közben elkezdtem hallgatni a számot, valamiért jól esett a lelkemnek ez a szám. Csukott szemmel hallgattam a zenét. Majd a telefonra néztem. Eltelt 10 perc, még semmit nem küldött. Feloldottam a telefont és beléptem a beszélgetésbe. Épp ekkor jött a következő üzenet.

Noah T. Davis:
*Lejátszólistát küldött*
Na ezzel el is búcsúzom. Jóéjt.

Ellie Hale:
Köszönöm. Jóéjt ^^

Letettem a telefont magammellé az ágyra, majd bedugtam a fülest és elindítottam a lejátszási listát. Épphogy lejárt az első szám, éreztem, hogy rezeg a telefonom. "Noah T. Davis üzenetet küldött" Megnyitottam az ablakot.

Noah T. Davis:
Egyébként Theodore....

Ellie Hale:
Tehodore? Ki az a Theodore?

Noah T. Davis:
Én XD a 3. nevem. A 'T' a Noah és Davis között....

Felnevettem halkan, kicsit hülyének éreztem magam

Ellie Hale becenevet állított be: Theodopolis

Mosolyogva tettem le magam mellé a telefont és hallgattam a zenéket közben lassan elnyomott az álom..

_________________
*Sziasztok kedveseim, remélem tetszett ez a rész is. Ne felejtsetek el kommentelni.
Egy kérdés: szerintetek változni fog Ellie és Aiden kapcsolata innentől kezdve, vagy ugyanilyen viharos marad? Várom válaszaitokat. Puszi mindenkinek 😘*