Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

9. Bocsánatkérések

Másnap miután felébredtem, Aiden már nem volt mellettem. A szemeim fájtak a tegnapi sírástól, illetve a fejem a kis alkoholizálástól. Lassan ültem fel az ágyon, még mindig a tegnapi ruháim voltak rajtam. Próbáltam nem meghalni a fejfájástól, így első utam a konyhába vezetett aszpirinért.

Anyáék már lent voltak.

- Este medvével verekedtél? – kérdezte Peter, miután meglátott.

A fejemet fogtam és hunyorítva néztem a hang tulajdonosa felé.

- Neked is jó reggelt Peter. Igen medvével viaskodtam. – nyöszörögtem -Nyertem, egyébként – egészítettem ki a válaszomat.

Egy félmosolyra húzódott a szája. Ilyenkor mindig nagyon hasonlít Aiden-re. Nem hiába szeretett belé anyám, iszonyat jó pasi Peter mellesleg, nem hiába lett ilyen jóképű a fia is.

Elég beteg gondolataim vannak – gondoltam, majd megráztam a fejem, amitől belehasított a fájdalom. A gyógyszeres fiókban kezdtem kutatni időközben.

- Örülök, hogy humorodnál vagy annak ellenére, hogy hajnali 2 óra után értetek haza, kissé hangosan. – nézett felém Peter a hangjából ítélve. Nem volt dühös a hangja, inkább érdeklődő.

Ennek ellenére próbáltam a kutatásomra koncentrálni, nem akartam felé fordulni. Ezek szerint akkor már itthon voltak, mikor mi hazaértünk. Nem szóltam semmit inkább.

- Nos, hogy alakult az estétek Ellie? – kérdezte, én pedig immár az aszpirinnal a kezemben és egy pohár vízzel leültem vele szemben.

Mielőtt válaszoltam volna bevettem az aszpirint és megittam a pohár vizem.

- Volt egy kis bonyodalom a randin, de semmi extra nem történt. – válaszoltam. Reméltem nem tesz fel még több kérdést.

Közben megjelent édesanyám is a konyhában. Csak nagyot nézet mikor meglátott, de nem szólt semmit.

- Felmegyek lezuhanyzok – keltem fel a székről, majd felmentem a szobámba. Reméltem nem kérdezősködnek többet. Nem sok kedvem van elmesélni a részleteket.

Örültem, hogy végre a zuhany alatt állhattam. Lemoshattam magamról az alkohol szagot. Zuhanyozás közben azon járt az eszem, hogy megköszönjem-e Aidennek, hogy hazahozott tegnap, bár senki se kérte. Viszont feláldozta a pihenő idejét azért, hogy eljöjjön értem. Vajon tényleg anyáéktól tudja hol voltam? Nem nagyon tudom felidézni, hogy mit mondtam anyáéknak és mit nem. Talán később megkérdezem Aidentől ezt a dolgot.

Frissen és felöltözve léptem ki a fürdőszobából. A hajam törölgettem a törölközővel. Csak pár perccel később vettem észre, hogy Aiden az ágyamon ül. Az első gondolatom az volt, hogy még jó, hogy nem törölközőbe csavarva jöttem ki a fürdőből...

Aiden az ágyam ült. Karjaival a térdére támaszkodva. Felnézett rám, mikor kijöttem a fürdőből, szemei valamiért szomorúnak tűntek.

- Szia. – köszönt. Hangja lágy volt. Rég beszélt hozzám ilyen hangon.

- Szia... - Köszöntem vissza neki, abbahagyva a hajam törölgetését. Mellé ültem. – Nagyon komoly vagy. Mi a baj? – kérdeztem fejéhez hajolva, mivel még mindig a térdén támaszkodott.

Rám emelte tekintetét és egy félmosoly jelent meg az ajkain.

- Sajnálom a tegnap estét. Kicsit begőzöltem. Sok volt a feszültség bennem az elmúlt hét miatt. A barátodon vezettem le és rajtad. Nem kellett volna. – mondta és kisöpörte az arcomból az egyik vizes tincset. – Ne haragudj. – tette hozzá.