Sakk és matt, Bátyó! 😏 [BEFEJEZETT]

14. Homály

A telefon kicsengett és bár megváratott, végül nagy nehezen felvette a hívott fél a telefont.

- Ellie! Végre, hogy életjelet adsz magadról, jól vagy? - kérdezte szinte már kiabálva.

Eltartottam a telefont a fülemtől, majd higgadtan beleszóltam.

- Halkabban is értem Noah - kezdtem. - Jól vagyok ne aggódj, csak kicsit rosszul érzem magam. Ma itthon maradok pihenni, de még nem kell hívni a papot - mondtam mosolyogva.

- Jó hallani a hangod, nagyon aggódtam ám miattad. Olyan sietősen vitt el Aiden a buliból. - mondta furcsa éllel a hangjában. - Jut eszembe, mikor akartad elmesélni, hogy Aiden a bátyád? - kérdezte kíváncsian.

Meglepődtem a kérdésen és a gyomrom görcsbe rándult. Megint. Már kezdem unni ezt az érzést.

- Előszöris, honnan kellett volna tudnom, hogy ismered a bátyám? - kérdeztem, majd vártam a válaszra. Ha most szemtől szemben lennénk biztos csípőre tett kézzel néznék fel rá.

- Jogos, 50 pont a Griffendélnek. - válaszolta nevetve. - Már majdnem nem engedtelek el vele, mire közölte, hogy a húga vagy. Gondolhatod mennyire meglepődtem. Ha nem bólintasz, hogy igaz, biztos magam mellett tartottalak volna. - ecsetelte.

Úgy látszik sokkal több minden történt, mint amire valójában emlékszem... Nem is rémlett ez az eszmecsere az est folyamán.

- Most nagyon gyerekes vagy - nevettem fel. - De köszönöm, hogy törődsz velem. - folytattam. - Elmondanád, hogy mi volt az este? Úgy tűnik nem igazán emlékszem a történtekre.

Hosszas csend a másik oldalon. Fura.

- Halo... Itt vagy Noah? - szólongattam.

- P..persze itt vagyok, csak közben jöttek vásárlók. Nem baj, ha később visszahívlak? - kérdezte zavarodottan. 

- Nem, egész nap ráérek, hívj csak nyugodtan. - válaszoltam, majd elköszöntem tőle. 

Miután letettem a telefont, visszafeküdtem az ágyba és visszaírtam messengeren Katie-nek. Hallotta, hogy mi történt este és aggódott értem. Hosszas beszélgetés kerekedett belőle, majd megbeszéltük, hogy délután átjön "elhozza a házit". Ahogy ismerem elfogja felejteni, helyette pletyizni akar majd. 

A nap hátralévő részében filmeztem. Délutánra már egész jól éreztem magam. Semmim nem fájt és a közérzetem is jobb lett. Szinte nem is éreztem már rosszul magam, a gyomrom émelygésén kívül. 

Aiden nem jött be hozzám még este sem, amikor már biztos itthon volt. Rosszul esett, hogy nem nézte meg hogy vagyok. Biztosan haragszik rám, mert megint aggódnia kellett miattam. Hülye megfázás...

Noah nem hívott fel délután, sem este és Katie sem jött el végül, bár Ő legalább szólt, hogy közbejött neki valami. Kicsit keserű szájízzel feküdtem le így aludni. Miért nem jött be megnézni, hogy hogy vagyok...?

***

Másnap reggel szinte teljesen jól éreztem magam. Fáradt voltam ugyan de egyébként minden rendben volt. Nem sok kedvem volt suliba menni, de erőt vettem magamon. Katie és Keith már várt rám reggel.

-  Szia Ellie. Bocsi, hogy tegnap nem jöttem át végül, e-mailbe elküldtem az órait, meg a házit is. - mosolygott rám barátnőm. - Hogy vagy? - Arcára kiült az aggodalom. - Nem nézel ki túl jól - vizsgálta az arcom az aggódó szemeivel.

Igen, hát ma reggel én is így néztem magamra a tükrön keresztül, valóban nem néztem ki túl jól, viszont rosszul nem éreztem már magam. Szóval mi tarthatott volna itthon?