Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

11. fejezet: Új külső

Aechan nagyon jól érezte magát előző nap, így mosolyogva kelt fel a hajnali órákban. A lányok még durmoltak, így elkészítette a reggelit és a kávét. A kávé illatára rögtön előbújtak. Csak hallgatta őket, hogy milyen édesek a fiúk, milyen jól csókolnak. A filmről, amit megnéztek persze fogalmuk sem volt. Pedig a legújabb Marvel mozi, amit Aechan is szívesen megnézett volna, de inkább kihagyta, amit szegény Taehyung panaszából ítélve, remek ötletnek bizonyult, és nem azért mert Jungkook is ott volt.

A Dorm elé egy telepjárón jött értük a menedzserük, Jongwon. Egy iskolát béreltek ki nekik, és az ottani nagy tornatermet alakították át, helyeztek bele díszleteket, amik már mire odaértek teljesen készen voltak. Hajnal négy óra volt, mikor beestek. A tízfős háttértáncos csapat szintén megérkezett, és már be is öltöztek a forgatáshoz.

- Lányok, először fodrászat, amint látjátok, még helyezik a díszletet, utána stylist, és végül a sminkes – mutatott a három sarokra. Az öltöző külön helyiség volt, azért diszkrétebbek voltak velük, mint a fiúkkal, mert szegény srácoknak volt már olyan, hogy csak egy ruhákat tartó állvány takart belőlük annyit, hogy csak a fejük látszódott ki.

A tükörben figyelte, ahogy Mrs. Park a fodrász és két másik segítője, nekiáll a frizuráiknak. Megbeszélték a stílust Jongwonnal, hogy mindenkinek festve lesz, még Yujinnek is. A koncepció a rossz lányok, ütnünk kell!

Így lett, hogy Aechan sötétbarna haját, amiben mindig van némi hullám, „a hajvasalója a legjobb barátja", világosabbra festették. Konkrétan középbarna lett, mert az milyen jól megy a kerek arcához. Hogy még vadabb legyen, fekete tincseket festettek bele. Amivel nem volt kibékülve azok a hullámok voltak. Nem elég, hogyha vizes rögtön hullámos lett neki, de most még rögzítették is. Nem olyan gyűrű göndör volt, csak lágy esésű hullám. Sueji visított örömében mikor teljesült az álma, és végre szőke lehetett, csak rózsaszín tincsekkel dobták fel, és valami pokolian jól állt neki, igazán baba lett. Yujin fekete hajához nem nyúltak, úgy gondolták, hogy neki valamivel komolyabbnak kell tűnnie, így csak sötétkék tincseket festettek bele.

Mikor meglátták a rajzokat az asztalon, Aechan elképedt, ha abban meglátja az apja, kitekeri a nyakát, függetlenül attól, hogy nem egy fedél alatt laknak, és havonta egyszer beszélnek telefonon. Mind a hárman kaptak egy-egy derékig érő pici bőrkabátot, aminek a hátára rá volt írva a művésznevünk. Mivel még most debütálnak, ezért sokszor kell a nevünket emlegetni, hogy megmaradjon a köztudatban. Nagyon jól festett a fekete kabát hátulján a fehér betűvel felragasztott „Baby A., Sue, és Yujin" Sueji egy fekete mini ruhát kapott, ami a combja közepéig ért, alá azért egy fekete mini shortot is felvehetett, nehogy betekintést nyújtson idegeneknek. A bőrruhája hátul szabadon hagyta a hátát, ha a kabát nem takarta volna, és a nyakánál fogta össze egy patent. Elől nem volt dekoltázsa, de a hozzá kapott vörös converse magas szárú, egybe talpú, magas sarkú cipő még dobott rajta. Yujin gyönyörű hosszú lábait kihangsúlyozták, mert egy bőr rövidnadrágot viselt, vörös atlétával, rajta a bőrkabátja. A converse cipője ugyanolyan volt, mint Aechané, a nyakába viszont egy arany vastag láncot akasztottak. Aechan kapta meg a hosszú bőrnadrágot, amire kívülre vette fel a magas szárú converse cipőt. A hasa kint volt, mert csupán egy vörös topot kapott, ami éppen takarta a melleit. A dekoltázsa, mivel nem éppen túl kis mellű, elég szemvonzó lett. Ezt Aechan hátrányként élte meg, mert ez az adottsága akkor lenne jó, ha a koreai pasik szeretnék a nagyobb mellű nőket, de valahogy a 75B-nél megálltak, Aechan meg 80C-s melltartókat hordott, ezért is érezte úgy, hogy vesztett a többi nővel szemben.

- Gyere, babám, most belőled faragok egy tökéletes nőt – mosolygott Vikie, és igaza volt. Aechan nem akart hinni a szemének mikor belenézett a tükörbe, de a lányok is megtorpanva álltak mögötte.