Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

13. fejezet: Konfliktus

Minden nap fellépése volt a lányoknak, a srácok pedig készültek a MAMA mellett a Japán decemberi turnéjukra is. Nagyon nehezen tudták összeegyeztetni a gyakorlást volt, hogy még a táncosokat is be kellett hívni éjfélre, mert a két csapat csak akkor tudott próbálni.

Nagyon fáradtak voltak, de mintha teljesen kicserélődött volna a társaság, mert Jungkook és Aechan között már nem érződött a feszültség, Aechan képes volt mosolyogni a fiúra, aki boldogan mosolygott vissza rá, miközben egyikük sem sejtette, hogy a másik szíve olyankor ugyanúgy majd kiugrott a helyéből.

A próbák alatt a szórakozás sem maradt el, J-Hope egyre erőteljesebben közeledett Aechan felé, ami leginkább Taehyungot idegesítette, ott volt közöttük, mindent tudott, és nem mondhatott semmit. Utált ígéreteket tenni, de ha megtette tényleg be is tartotta.

- Hyung – szólította le Taehyung a Weekly idol szereplés előtt, miközben a többiek készülődtek.

- Mondjad – fordult hozzá, és igazította meg a mikrofont az arcán.

- Mit akarsz Aechan-ahtól? – kérdezte meg, mire J-Hope egy pillanatra ránézett.

- Mit akarhatnék? – kérdezett vissza.

- Emlékszel mit ígértél? – kérdezte óvatosan.

- TaeTae, foglalkozz a saját dolgoddal – közölte szárazon, tudta, hogy veszélyes vizekre evezett, szerette Jungkookot, és nem akart neki fájdalmat okozni, de egyszerűen nagyon akarta Aechant, vonzódott hozzá, tetszett neki a lányban minden. Lehetett vele hülyéskedni, imádta mikor felkacagott, hogy szerelmes volt-e belé, azt nem tudta meg mondani, de hogy vágyott rá, abban egészen biztos volt.

- Hyung – könyörgött Taehyung, de válasz nélkül maradt, J-Hope mintha mi sem történt volna ment vissza a többiekhez, és már Jiminnel hozták is a formájukat, amihez csatlakozott nevetve Jungkook is. Taehyung szíve egyre jobban összeszorult, tudta nagyon jól, hogy Jungkook nagyon nehezen lesz csak szerelmes, ostobán viselkedett, de sokat dolgozott azon, hogy Aechanhoz közelebb kerülhessen. Segíteni akart, de csak tehetetlenül állt és nézte, hogy hyungja hogyan töri darabokra majd a barátja szívét.

- Mi van, öcsi? – karolta át Suga.

- Semmi – mosolygott Taehyung, és próbált felhőtlenül viselkedni.

Ha valaki idol, még nem jelenti azt, hogy kihúzhatja magát az olyan munka alól, ami esetleg nem az ő területe.

- Komolyan menjetek szobára – lökte meg Suejit Aechan, mikor már harmadszor kerülte ki őket, azok meg még mindig egymást falták.

- Irigykedsz – nyújtotta rá a nyelvét Sueji. – Annyira hiányzott már Oppa.

- Anyám, tegnap este váltatok el – lökte arrébb most már Jimint is. – Nem tűnt fel, hogy pakolnánk a cuccokat a teremben?

- De feltűnt, egész jól áll a kezedben a doboz – heccelte Jimin, erre Aechan, a kezébe nyomta.

- Na, ezt megkaptad – nevette Jungkook.

- Van még doboz? – kérdezte J-Hope, miközben bekukkantott a raktárba.

- Aechan-ahnak még kell a segítség – cipelte kifelé Jungkook. Sueji lelkesen lépdelt Jimin mellett, aki vitte a kezébe nyomott doboz.

- Csak tudnám miért kellett nekünk is segíteni az iroda költözésében? – kérdezte Aechan.

- Nem éppen leányálom az idol élet, sok mindennel megbíznak minket – vette fel a maradék dobozt Aechan mellől J-Hope.