Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

16. fejezet: Béke

A srácok értetlenül néztek Jungkookra, aki még mindig a telefont bámulta, csalódott volt.

- Hé, majd felhív – nyugtatta Jimin.

- Tudom, csak aggódom – válaszolta Jungkook. – Egek, lefőttem, ahogy meghallottam az apja hangját, az a fickó még telefonon keresztül is félelmetes.

- Az apósod! – vágta hátba röhögve Suga.

- Hagyjál már! – vigyorgott Jungkook. – De elég ijesztő a fickó.

- Egyszer én is megkérdeztem Sueji-yaht, hogy hogyan lehet egy olyan szigorú fazonnak, olyan kedves lánya, mint Aechan-ah? – jegyezte meg Jimin.

- És? – néztek rá, mert várták a választ.

- Megtörte – közölte Jimin. Ami igaz is volt, Aechan egy megtört ember volt, egy olyan személy, aki félt kiállni magáért, de mióta ebbe a társaságba bekerült, egyre szabadabb, és erősebb lett.

- Meg akartam kérdezni, hogy mikor jönnek haza, de az nem illik – sóhajtotta Jungkook.

- Nyugi, visszajön – veregette meg a vállát Namjoon. – Menjünk, ránk is ránk férne a pihenés, ma már nem tehetsz semmit, a telefon legyen melletted, és ha ő hív az éjszaka közepén megbocsátom, ha megszólal a telefonod.

- Ó, Hyung, szeretlek – vigyorgott idiótán Jungkook.

- Azért ne essünk túlzásba – nevettek fel.

Aechan végigbeszélgetett az anyjával, mikor két óra múlva kijött, már két felnőtt és két fiú ült a folyosón. Az apja elég normálisan, bár feszülten beszélgetett a férfival. Ahogy Aechan kilépett, mind a négyen felálltak.

- Jó napot kívánok – hajolt meg Aechan.

- Szerbusz – köszönt a férfi, az arca megviselt és kimerült volt. – Edward Tailor vagyok, az édesanyád férje.

- Apa, miért hajoltál meg? – kérdezte az egyik fiú.

- Azért fiam, mert az ő hazájukban ez az udvarias köszönés – válaszolta meg Edward. - Hagy mutassam be a fiúkat, Harryt – mutatott az egyikre -, és Davidet. – Aechan meglátta az egyetlen különbséget a két arc között, a jobb szemöldökük feletti anyajegyet. Harrynek eltakarta a szemöldöke, míg Davidnek magasabban volt, így látszott. – Ő pedig a nővéretek.

- Hát – nézett rajta végig Harry -, nem pont ilyennek képzeltelek.

- Én se, ez a stílusod? – kérdezte David – Amúgy tök rendben van, mert igazán vagány.

- Kösz – nyögte ki Aechan.

- Azt hittük valami kényes csajszi leszel – vigyorgott Harry.

- Fiúk! – szólt rájuk az apjuk. – Elnézést, nagyon elevenek.

- Semmi gond, örülök, hogy találkozunk – hajolt meg Aechan.

- Ne már, mentek is? – kérdezte David. – Annyira vártuk már, hogy végre találkozzunk, nem dumálunk? Elég jól beszélsz angolul. – David fosta a szavakat.

- Fiúk, anyátok már vár minket, ne zavarjuk Moonékat – kérte tőlük az apjuk. – De ha van rá lehetőség, nagyon szívesen látnánk a lányodat nálunk?

- Aechan-ah? – nézett a lányára Sung Jung. – Akarsz menni?

- Gyere! Létszi! Mesélhetnél nekünk Koreáról, félig mi is azok vagyunk, de sosem jártunk ott, annyi kérdésünk lenne, mit tanulsz, mivel foglalkozol, ott mindenki olyan mit te... - erre Harry száját befogta Edward.