Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

12. fejezet: Ambíció

A lányokra a Big Hit sokkal jobban ráhasalt, a fiúkat már nem kellett egyengetni, bár október végével ők is kiadták az új albumukat, viszont most minden szem a Dark Angels felé fordult. A lányok többet voltak a táncteremben, és az edzőteremben, mint a lakásban.

Az hogy valaki idol, nem jelent csodálatos életet, Sueji és Yujin számára annyiból volt szép, hogy elérték a fiúkat, akiket akartak, és ezzel beteljesült minden vágyuk. Már megbánták, hogy annyira énekesek akartak lenni. Aechan már nem húzódzkodott a magas cipőktől, volt ideje megtanulni. Szeptemberben felvették a klipet, megismerkedtek tíz táncossal, amiből hatan fiúk, és négyen lányok voltak. A mindig visszahúzódott Aechan egyre közvetlenebbül tudott beszélgetni, nem próbált meg háttérbe szorulni, sőt, mivel lassan őt kezdte el a legjobban érdekelni a tánc és az ének, sokkal intenzívebben és lelkesebben állt a dolgokhoz.

- Oppát akarom! – toporzékolt a táncterem padlóján Yujin. Lefőve és kimerülten terültek el a földön.

- Ha nem lenne telefon még nem is beszélhetnék vele – nyöszörgött hason feküdve Sueji.

- Ti akartátok ezt annyira, nem? – kérdezte Aechan mereven figyelve a plafont. A táncosok a falak mentén ültek, csevegtek, a lányok a terem közepén vágták földhöz magukat.

- De én nem ezt akartam – nyöszörgött Yujin.

- Te vagy a vezetőnk, kicsit több lelkesedés – heccelte Aechan. Erre egy törülköző csapódott az arcába. – Hé! – ült fel nevetve.

- Sokat változtál az utóbbi időben – nézett a nevető barátnőjére Sueji.

- Nem tűnt fel – vonta meg a vállát Aechan, majd az ásványvízért nyúlt.

- Pedig így van, lelkes vagy, keményen dolgozol. A srácokkal is újra hülyéskedsz, a táncosok nagyon bírnak – sorolta mosolyogva Sueji. – Ha nem lennénk, állandóan együtt megkérdezném, mi történt?

- Tudjátok, hogy semmi. Élvezem, amit csinálunk, ennyi. Rájöttem, hogy szeretek táncolni és énekelni, persze nagyon félek a fellépéstől, nehogy elhányjam magam...

- Olyan nem lesz, azt már leküzdötted – szólt bele Yujin.

- Nem tudom, de valahogy boldog vagyok, holnap elindulnak a teaserek, és készülünk a Music Core-ra, ideges vagyok miatta, de várom. – mosolygott Aechan. – Reggel felhívott J-Hope oppa...

- Mi van! – csattantak fel a lányok. – Téged felhívott, engem miért nem hívott Jimin oppa? – nyöszörgött Sueji.

- Talán mert egész este telefonon csevegtetek? – nézett rá Yujin.

- De azóta aludtam – motyogta. – Tényleg, és mi van köztetek? – kíváncsiskodott és közelebb csúszott, hogy suttogva beszélhessenek.

- Semmi – nézett rá Aechan, mégis mi lenne, nem értette barátnője kíváncsiskodását.

- Nagyon udvarol – jegyezte meg Yujin -, és Jungkook oppa is, mintha lassan a fal elomlana körülöttetek.

- Ugyan annyit beszélek velük, mint Taehyung oppával, Namjoon oppával, vagy Suga oppával. Tudjátok én független vagyok, és sokat vagyok együtt a többiekkel, míg ti a hálószobáitokban a pasitokkal – bökte oda Aechan.

- Ahhoz képest, hogy sokáig távolságot tartottál tőlük, hirtelen közelebb állsz hozzájuk, mint mi – jegyezte meg Sueji.

- Jó fejek, és lehet velük hülyülni, ennyi – vonta meg a vállát, majd felállt. - Folytathatjuk? – kérdezte a társaságot, mire a táncosok felálltak.