Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

24. fejezet: Harcolj!

Fél év, ennyi idő telt el, hogy a baleset megtörtént. Kemény fél év, ahol ő csak kívülállóként nézhette a barátait, és hallgathatta a barátnőit a műsorokban, míg az ágyához és a tolókocsihoz volt kötve.

Az apja vett egy nagy villát Gangam-gu közelében, hatalmas telekkel és házzal, miután a lányát kiengedték a kórházból. A ház a lánya nevén volt, és megengedte, hogy Yujin együtt lakjon vele, hogy legyen a lánya mellett mindig valaki, ha őt éppen elszólítja a munkája.

Sueji bocsánatot kért ugyan Aechantól, könnyes egymásra találás lett belőle, de sokkal többet nem beszéltek a szükségesnél. Otthon is kialakítottak egy gyógytorna helyiségek, hogy csak ritkán keljen bemennie a kórházba. A barátai folyton egymásnak adták a kilincset, és gyakori vendég volt nála Daehyun is.

A gyógytornász kikötötte, hogy csak akkor akar a tornán támogatókat látni, ha úgy gondolja, hogy van esély Aechan lábra állására. A sérülése, bár nem bénult le, azért annyira súlyos volt, hogy a lánynak újra járni kellett tanulnia, és ő minden áldott nap keményen küzdött érte.

Mikor a gyógytornásza büszkén kijelentette, hogy itt az ideje, hogy aki Aechan számára a legfontosabb, annak megmutathassa mennyit is fejlődött, azonnal Jongwonnak telefonált, hogy el tudná-e vinni a SBS-hez, hogy Jungkookkal beszélhessen, mert a fiú egy olyan duettre készült, amire már nagyon régóta vágyott. Aechan tudta, hogy szerelme nagy rajongója IU-nak, és nagyon büszke volt, mikor egy duettre a lány felkérte, azonnal igent is mondott. A fesztivál már javában tartott, Aechan már magától fel tudott öltözni, igaz, sokat támaszkodott, de a keze végre elé erős lett, hogy megtartsa. Szépen besütötte a haját, lágy hullámai kiemelték a füstösre festett szemeit, lehet, hogy tolókocsiban ült, de az arca ugyanolyan szép volt, mint régen. A horzsolások eltűntek, a haja végre kinőtt ott is ahol a műtét miatt leborotválták, addig is műhajjal egészítette ki, hogy ne legyen feltűnő.

Most büszkén fésülte meg a haját. Jongwon idejében érkezett a furgonnal.

- Hogy érzed magad? – tette be a lányt.

- Remekül, ma szeretném, ha a fellépés után Jungkook-sshi eljöhetne a gyógytornára – mosolygott.

- Na, megengedték? – Aechan boldogan bólintott. – Ezt örömmel hallom. – indultak el.

- Holnap az igazgató tudna fogadni? – tette fel hirtelen a kérdést.

- Megbeszélem vele – nézett a visszapillantó tükörbe Jongwon. – Miért?

- Csak szeretnék neki mutatni valamit, ha tud szakítani rám időt – válaszolta.

- Rád, amennyi kell. Édesapád?

- Kínában – felelte Aechan.

- Maradsz a fesztivál végéig, vagy eljössz?

- Eljövök, csak szeretnék vele beszélni – felelte Aechan.

A SBS fesztivál késő délután kezdődött, a hátsó bejáratnál állította le az autót, és segítette ki Aechant. Szerencsére itt nem volt sem sajtó, sem rajongó, így kényelmesen be tudott gurulni.

A szervezők mosolyogva köszöntötték, és minden méternél megkérdezték, hogy vagy? Aechan megkérdezte tőlük, hogy merre találja Jungkook-sshit, és kedvesen útba is igazították a sztárok öltözői felé. Éppen rá akart fordulni, mikor kinyílt a szélső ajtó.

Hat fiú lépett ki az öltözőből.

- Aechan-ah! – mosolyogtak rá.

- Sziasztok – köszönt nekik.