Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

25. fejezet: Epilógus - Esküvő

Másfél évvel korábban még senki sem hitt abban, hogy Aechan újra a régi lesz. Most ott állt a szobájában a nagy tükör előtt, és még utoljára megnézte magát. Világos barnára festett haja, hullámokban omlott az egyik vállára, mert fél oldalt feltűzte, és egy fehér virág csatot helyezett bele. Hosszú rózsaszín selyemruhája végigvonult a testén, és kiemelte a domborulatait.

A betegsége miatt sokat fogyott, de mostanra újra erős testfelépítésű lett. A ruhája jobb oldalt a combja közepéig hasítékkal mutatta meg, hogy igenis tökéletesek a lábai. Nincs nyoma a műtétnek, nincs hegesedés. Lábára rózsaszín szandált húzott, hogy menjen a ruhájához, aminek enyhe csillámos volt a felszíne, főleg akkor volt szembetűnő, ha a nap fénye megvilágította. Halvány rúzs, füstös szemek, fehér karika fülbevaló, a karjára fehér karkötő, és fehér szalagpántos nyakéket vett fel. Gyönyörű volt, ahogy ott állt a tükör előtt. Mióta felépült, hiúbb lett, büszke volt arra, amit véghez vitt, és most a barátnője esküvőjére készült.

Megfordult és a fehér retiküljébe belepakolta a pénztárcáját, zsebkendőt, telefont és a kulcsait. Apró volt a táska, így sok mindent nem tudott elpakolni. Az asztalához lépve ott pihent az ajándékának egy része, a dal, amit direkt nekik írt.

Egy évvel ezelőtt, mikor csak az első lépéseket tette meg, felkereste az igazgatót, hogy megmutassa milyen dalokat írt, hátha fel tudnak használni az ügynökségen dolgozók részére belőle valamit.

- Aechan-ah, ezek nagyszerűek – olvasgatta Mr. Bang.

- Arra gondoltam, hogyha kell, akkor fel tudnák használni őket, nem akarom, hogy csak az asztalnak íródjanak – gurult közelebb Aechan.

- Drága szívem, ebből semmit sem használunk fel, ezek lesznek az új dalaid – nézett rá Mr. Bang. – Ez a kettő különösen tetszik. – Aechan átvette, mind a két dal énekre íródott, raprész nélkül.

- Jaj, ezt nem akartam – vette el a „Csókban a boldogság" című dalát. – Ezt Yujin-sshi esküvőjére írtam, nekik akarom elénekelni, ez a dal róluk szól.

- Milyen kár, nagyon szép, és a másik?

- A „Fogod kezem", az... szóval... - jött zavarba -, azt Jungkook-sshihez írtam.

- És azt hiszem meg is van a címadó dalod – mosolygott Mr. Bang. – A legutolsó két albumod kevés poposabb hangzással rendelkezett, ideje elgondolkodni, hogy kicsit jobban vegyítsük a számaidat – javasolta.

- Értem, de olyan mesze van még, hogy újra...

- Drága szívem, a felénekléshez, nem kell járnod még. Felvesszük a dalokat, koncepciót gondolunk hozzá, és ha a gyógytornászod nem téved, akkor egy év múlva, ha keményen küzdesz, ott állhatsz a színpadon – biztatta. – Még ha nem is tudsz még táncolni, a klipet is leforgathatjuk, hisz ez egy ballada, amiben nem kell táncolnod, csak énekelned.

- Köszönöm, hogy ennyit foglalkozott velem akkor is, mikor beteg voltam.

- Nem akarok olyan ügynökséget vezetni, ami csak a pénzről szól, igazi tehetségeket akarok, és te ezek közé tartozol. Emlékszel mit meséltem neked, mikor debütáltatok? – Aechan bólintott. – Már akkor tudtam, hogy benned sokkal több van, mint egy átlagos előadóban. Hogy sok támadás és gúnyolódás ért, azt megtanultad még a gyakornoki időd alatt, hogy...

- Nem szabad vele foglalkozni, mert nem szerethet mindenki, és aki szavakkal bánt csak azért teszi, mert féltékeny – fejezte be Mr. Bang mondatát.