Harcolni kell! (BEFEJEZETT)

17. fejezet: Féltékenység

Aechan meglepetten tapasztalta, hogy a próbájukra nem Miss. Chen lépett be, hanem egy markáns arcvonású férfi. A férfi végigmérte őt, kissé túl sokáig is, ami egyáltalán nem tetszett a lánynak.

- Ő lesz az új koreográfusunk – súgta oda Sueji.

- Mi lett a régivel? – kérdezte Aechan.

- Miss. Chen a vezetőség szerint csak felkészítő tanárnak jó, profi koreográfiákhoz nem – magyarázta Yujin.

- Csevegés helyett ideje lenne elkezdeni bemelegíteni! – kiáltotta el magát a férfi. – Kang Dong Woo vagyok, és úgy tűnik, a kisasszonynak kell főleg bemutatkoznom – hajolt szinte bele Aechan arcába.

- Nagyon örvendek – hajolt meg Aechan.

- Letelt a szabadság kiskegyednek? – kérdezte gúnyosan.

- Tessék? – nézett rá Aechan.

- Túlságosan luxusban tetszik élni, ez egy munkahely, ahol nincs kimenő, nem tehettek meg azt, amit akartok, világos? – kérdezte.

- Az igazgató engedett el, mert az apám... - kezdte Aechan.

- Leszarom ki az apád! – csattant fel Dongwoo – Harim-ah, gyere és mutasd meg ezeknek a díszpintyeknek, hogyan is kell valójában táncolni! – Aechan döbbenten nézett.

Harim felkötötte hosszú haját, és kilépett a lányok mögül, úgy hogy arrébb lökte őket, mintha ő lenne a sztár.

- Melyiket mutassam? – szólalt meg, hangja vékony volt, és Aechan meg Sueji számára igazán idegesítő.

- Amit tegnap vettünk – válaszolta Dongwoo -, mert ugyebár úgy kellett a koreográfiát megcsinálnom, hogy valakinek bűzlött a munka! – nézett Aechanra, aki egyszerűen nem értette, miért is lett kifogva.

A zene elindult, és Harim tökéletesen érezte a ritmust, igaz volt benne némi kezdőiség, de a lábmunkája, és a mellkas munkája erős volt.

- Nagyszerű, na, hagy lássam! – tapsolt a férfi. A lányok elkezdték a mozdulatsort, de már az első lépésnél leállította a zenét Dongwoo. – Szar! Mit művelsz Sueji-yah, ez neked mellkas munka, így kell... Ba-bam – mutatta meg ismét. – Aechan-ah, nem balra lépsz ki, hanem jobbra. Yujin-ah mint egy fadarab. Mi a fenét tanítottam nektek már egy hete, még ennél a lógósnál ma elfogadom, de nálatok nem!

Aechan döbbent nézett, olyan volt, mint egy katonaság, a férfi kiabált, és minden rossz volt, amit csináltak. Harimot pedig dicsérte "vegyenek róla példát", egyszerűen nem értette mi a fene folyik megint körülötte. Korábban ott volt Sooyoung, most meg ez a fura lány, aki a tükörben úgy méregette Aechant, mint akit hamarosan lelök a lépcsőn. Valami volt a levegőben, de nem tudta volna megmondani micsoda.

Kimerülten és izzadtan ültek a parkettán este kilenckor, mikor végre békén hagyta őket Dongwoo.

- Felért egy kiképzőtáborral – sóhajtotta Yujin.

- Meg kell mondjam – lépett melléjük Harim, vállán a táskájával. Ki volt izzadva, de korán sem volt annyira fáradt, mint a lányok -, annyit magasztaltak téged, hát...

- Mi bajod van? – nézett rá Aechan, ne már, hogy megint kifogja valaki, mit vétett?

- Oda vannak érted, hogy milyen piszok tehetséges vagy, hát szerintem sokkal jobban táncolok tőled – seperte hátra a haját, és felhúzott orra kisétált. A lányok összenéztek, majd felnevettek.