Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!

9. Byunghee álmáért!

Három teljes hét. Ennyi ideje nem járunk suliba. Sőt, Jihyuk-ot sem láttuk mióta a fiúk petárdákat robbantgattak a tetőn. Azt hittük, hogy kissé jobban van Byunghee halála óta, de úgy tűnik tévedtünk. Mi is és Wookyung is aggódunk a fiúért. Egyik csütörtök délután úgy gondoltuk beugrunk a lányhoz a fodrászszalonba, hogy átbeszéljük a dolgokat.

-Elrejtőzik a lakásában a tetőn és nem jön ki. – sóhajt Wookyung miközben letesz mind az ötünk elé egy-egy üdítővel teli poharat. – Még a telefont sem veszi fel. Ez annyira összezavar...

-Hagyd, majd észhez tér. – kortyol bele az üdítőjébe Hyunsoo.

-Mi lesz a bandával? – néz rajtunk végig a lány. – Befejezitek?

-Azt nem tehetjük! – horkan fel Kyungjong majd a cipőjét kezdi nézegetni zavarában. – Még mindig muszáj lenne suliba járnunk?

-Természetesen. – bólint Hajin. – El kell kapnunk azt, aki megölte Byunghee-t.

-Mi? – pislog nagyokat Doil.

-Úgy érzitek, hogy igazságtalan lenne? – kérdez minket emelt hangon Hajin. – Még mindig azt hiszitek, hogy ez egy egyszerű baleset volt? Byunghee feje csupa vér volt. Annyira megverték, hogy nem látott tisztán! Ennek semmi értelme, huh?!

-Mert ennek a világnak valaha is volt értelme? – mered maga elé Hyunsoo.

-Byunghee szenvedését kétszeresen kell visszaadnunk! – folytatja Hajin. – Nem is, tízszeresen kell visszaadnunk!

-Rendben. – bólintok Wookyung nagy meglepettségére. – De Jihyuk-ot hagyjuk ki ebből.

-Miért? – fordul felém Hyunsoo. – Jihyuk akarná a leginkább ezt.

-Ezért kell óvatosnak lennünk. Nem tudhatjuk, hogy mennyire menne messzire.

-Ezért aggódnunk kéne? – néz rám Kyungjong is.

-Nem bírom elviselni, hogy azok a srácok úgy élnek tovább mintha mi sem történt volna. – ropogtatja az ujjait Hajin.

Mind nagyot bólintunk kivéve Wookyung. A lány nem szeretné, ha bajba kerülnénk, de valamit muszáj tettünk. Tényleg nem nézhetjük tétlenül azt, hogy Seunghoon és a bandája tovább élik mindennapi életüket. Meg kell bűnhődniük azért, amit a vezérünkkel tettek.

*

Péntek, reggel fél nyolc. Park Pyojoo érkezését várjuk, aki minden reggel az egyetem utca felől érkezik meg a suliba. Én, Hyunsoo, Doil, Hajin és Kyungjong egy háromemeletes épület mögé bújtunk, hogy Pyojoo nehogy észrevegyen bennünket, ha erre sétál. A terv a következő. Megragadjuk a srácot és az épület mögötti kisebb sikátorban agyonverjük. Igen...tudom, hogy ez nem a legjobb megoldás a problémánkra, de ez az egyetlen dolog, amit tehetünk. Miközben várjuk a srác érkezését addig a fiúk a reggelijüket majszolják. Komolyan, egy órát sem bírnak ki kaja nélkül...

-Srácok...srácok ott jön! – verem ki Hajin kezéből a corn dog-ot amint meglátom a célpontot.

A többiek azonnal kidobják a maradékaikat majd hátrébb húzódnak a falhoz. Ahogy Pyojoo beveszi a kanyart, Hyunsoo és Hajin lefogják a pufók srácot két oldalról és úgy rángatják a sikátor felé. Én kihalászom a zsebéből a telefonját és írok Seunghoon-nak, hogy hol fogja megtalálni barátja eszméletlen testét. Miközben én a telefonon pötyögök, Pyojoo egyik lábával kirúgja a készüléket a kezemből. Szerencsére sikeresen elküldtem az üzenetet. Megdörzsölöm piros csuklómat miközben Hyunsoo büntetésül gyomron vágja a pufók fiút. A sikátor végéhez érve megcsörren Kyungjong telefonja.