Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!

13. Eye Candy vs Strawberry Fields

Csütörtökön direkt nem mentünk suliba, hogy minél többet tudjunk gyakorolni a holnapi versenyre. Reggel nyolctól egészen háromig folyamatosan nyomtuk, amikor is Kyungjong megelégelte a rengeteg gyakorlást. Fogta és kihúzta Jihyuk gitárját az erősítőből.

-Elég már! Éhes vagyok!

-Mondtam, hogy hozz magaddal kaját. – torkolta le Jihyuk.

-Tartsunk szünetet. – mondja Hajin. – Úgyis ki kell cserélnem a húrokat.

Mindenki egyet értett azzal, hogy pihennünk is kéne, úgyhogy otthagytuk a hangszereket és leültünk az asztalhoz. Jihyuk felhívta Wookyung-ot, hogy hozzon nekünk valamit enni így a lány egy negyed óra múlva meg is érkezett pár ízletes sült csirke szárnnyal. Miközben ettünk és nevetgéltünk hirtelen egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Először nem tudtam eldönteni, hogy mi az aztán csak leesett.

-Ezek nem rendőri szirénák? – kérdezem, mire a többiek felkapják a fejüket.

-Ó, basszus! – ugrik fel Wookyung majd az ajtó felé rohan. – Egy pillanat!

Szinte már sejtjük, hogy a rendőrök miattunk jöttek ki így gyorsan összepakoltuk a cuccainkat és odaosontunk a kijárathoz. Két nő állt kint az úton, akik a rendőrökkel beszélgettek. Mindketten azt hajtogatták, hogy biztosan szellem van az épületben, ugyanis ember nem lehet, mivel nem lakik benne senki. Nyilván arra nem gondoltak, hogy pár diák próbateremnek használja a régi épületet.

Wookyung ahhoz, hogy elterelje a rendőrök figyelmét bevetette a színészi képességét ugyanis eljátszotta a rendőröknek, hogy részeg és nem tudja, hogy hol van. Amíg a zsaruk a lányra figyeltek, addig mi próbáltunk úgy elslisszolni, hogy ne vegyenek észre, de sajnos ez nem sikerült. Az egyikük meglátott és azonnal rohant utánunk a másikkal együtt. Jihyuk és Doil befutottak egy kisebb utcába, én, Hyunsoo, Hajin és Kyungjong pedig a főúton keresztül rohantunk. Természetesen az egyik rendőr utánunk a másik Jihyuk-ék után rohant. Valamiért annyira ismerős ez a szituáció csak tudnám, hogy honnan.

Legalább négyutcányit rohantunk, amikor is Hajin és Kyungjong elkanyarodtak így a zsaru megállt egy pillanatra, de aztán úgy döntött, hogy a két fiú után fut. Én Hyunsoo-val az apartmanomig meg sem álltunk. Mikor beestünk az ajtón azonnal ledobtuk magunkat az ágyra majd lihegve egymásra pillantottunk.

-Meghalok... - mondom mire szerelmem egy apró puszit ad a számra.

-Miért ilyen az életünk? – veszi le a kabátját Hyunsoo pár perc pihenés után.

-Miért? Én örülök neki. – vigyorgok.  - Mióta megszülettem ez az első alkalom az életemben, hogy ilyen történik velem.

-Hogy érted?

-Bizonyítani akarok... - motyogom mikor Hyunsoo visszafekszik mellém.

Ő mosolyogva magához húz és legalább egy fél óráig el sem enged maga mellől. Csak ott fekszünk és a plafont bámuljuk. Tényleg bizonyítani akarok...és nemcsak én, hanem a srácok is. Mindannyian meg akarjuk mutatni, hogy vagyunk valakik. Nem csak pár tini, akiknek talán jobb lett volna, ha meg sem születnek...

*

Péntek, délután fél 4. A gyakorlóteremben vagyunk és várjuk, hogy a Strawberry Fields elkezdje a versenyt. Rengeteg diák gyűlt össze a próbateremben köztük Sooah is. Vajon a lány nekünk szurkol vagy a másik csapatnak? Bár nem tudom ez miért érdekel...

Seunghoon és bandája elkezdik a zenélést. Annyira unalmasak, hogy szerintem képes lennék állva elaludni. Körülbelül a szám felénél Hajin úgy döntött, hogy behangolja a gitárját. Azonnal a gitártartója után nyúlt, de amikor kiszedte belőle a hangszert észrevette, hogy azon nincsenek rajta a húrok. Kétségbeesetten kezdte el keresni a húrokat, de sehol sem találta őket.

-Amikor tegnap futottak utánunk a rendőrök... - túr bele a hajába idegesen a vörös. – Biztos elhagytam...Mit csináljunk? Kölcsön kell kérnem?

-Nincs benned büszkeség? – mered rá rideg szemmel Hyunsoo mire Hajin lehajtotta a fejét.

Megvártuk míg a másik banda végez, majd elmondtuk nekik, hogy mi a helyzet. Pyojoo természetesen kiröhögött minket, de Maro volt olyan "kedves," hogy odaadta Jihyuk-nak a motorja kulcsát így Jihyuk el is rohant haza, hogy hozzon a vörösnek húrokat. Amíg mi vártunk a magas srácra addig a Strawberry Fields lejátszott egy másik számot, hogy a nézők ne unatkozzanak.

Legalább 10 perc telt el, de Jihyuk még sehol sem volt. Kezdtünk kissé idegesek lenni a srácokkal, hisz a másik banda már végzett 3 számmal is. Pyojoo természetesen gúnyt is űzött belőlünk, de minket ez érdekelt a legkevésbé. Viszont úgy tűnt, hogy a közönség nem unatkozik mivel mindenki a barátjával vagy az osztálytársával sugdolózott. Először nem értettük, hogy a diákok miért ilyen izgatottak, de amikor én is bekapcsoltam a telefonomat kaptam egy értesítőt a suli honlapjáról miszerint a pletykarovat azt írta, hogy ma délután Sooah apukáját börtönbe vitték csalásért és garázdaságért. Azonnal ránéztem a lányra, aki megszeppenve nézegette a mobilját.

-Ha nincs érdeklődés a verseny irányt, akkor menjetek! – kiáltotta el magát Seunghoon, mire a diákok azonnal befogták a szájukat.

Abban a pillanatban Jihyuk is megjelent. Kissé mintha feszült lett volna...és állandóan Sooah felé pillantgatott.

-Hoztad a húrokat? – néz rá Hajin izgatottan, de Jihyuk csak pislogva nézeget, a még mindig megszeppen lány felé. – Hé, megtaláltad? Gyorsan add ide!

-Nem folytathatnánk? – ásít egyet Pyojoo. – Ha nem kezditek el egy percen belül, elvesztitek a versenyt.

Jihyuk köztünk és Sooah között kapkodta a fejét majd egy szempillantás alatt megragadta a lány kezét és kifutott vele a teremből.

-Hé, Kwon Jihyuk! – kiabáltak utána a fiúk.

Összenéztünk a Strawberry Fields tagjaival majd mi is elkezdtünk rohanni a páros után. Mikor kiértünk az iskola elé már csak azt láttuk amint elrobognak a motorral. A srácok nagyon idegesek lettek mivel így biztos, hogy elbuktuk a próbatermet, de engem inkább jobban érdekelt az, hogy Jihyuk miért vitte el magával Sooah-t. Itt valami nagyon nagy gáz lehet, amiről mi semmit sem tudunk...