Megmondom őszintén, hogy éjszaka kábé semmit nem aludtam mivel eléggé izgultam a fiúk holnap esti fellépése miatt. Egyfolytában csak az ágyamban forgolódtam és azt vártam, hogy végre reggel legyen. Hajnali három körül kissé megéheztem ezért kimentem a konyhába egy kis kekszért. Mikor visszaértem a szobámba megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Hyunsoo neve szerepelt. Egyből felvettem a telefont, amiből furcsa hangok szűrődtek ki. Értetlen fejet vágtam aztán beleszóltam. Először kissé halkabban köszöntem, amire nem jött válasz. Felemeltem a hangom mire egy apró kuncogást hallottam a vonal másik végéről. Ezt az aranyos kuncogást bárhol és bármikor felismerem. Hyunsoo kishúga volt az, Minji. Megkérdeztem tőle miért nem alszik mire az volt a válasza, hogy a bátyó állandó folyosón való járkálásától nem tud aludni. Tudtam, hogy Hyunsoo miért járkál annyit. Mindig ezt csinálja, amikor ideges. Biztosan rettenetesen izgul a holnap esti koncert miatt. Szegénykém olyan kimerült lesz reggelre...Minji-vel kábé még egy fél órán át beszélgettünk. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan került hozzá a szerelmem telefonja mire azt válaszolta, hogy Hyunsoo mindig kint felejti a cipős szekrényen ezért gondolta felhív engem, mert már régen beszéltünk. Igaz, hogy még csak hat éves, de nagyon eszes és rafinált kis csaj. Miközben mondta a magáét, hogy mit csináltak tegnap a barátnőjével az óvodában, azon gondolkodtam, hogy jó lenne, ha hármasban (ő, én és Hyunsoo) elmennénk a közeli vidámparkba. Úgyis régen voltunk már így hármasban és szerintem a kis Minji is nagyon örülne egy kis szórakozásnak.
*-Nővérkém, itt vagy még?
*-Igen itt vagyok kicsim, ne haragudj csak elgondolkodtam.
Mióta megismerkedtem a kis Minji-vel azóta állandóan így hív. Nem is emlékszem rá, hogy valaha hívott-e a rendes nevemen. De igazából nem zavar. Szeretem, ha így becéz, mert tudom, hogy szeret és felnéz rám ami jó érzéssel tölt el. Soha nem volt testvérem és szerintem már nem is lesz, de rá úgy tekintek, mint egy cuki kis hugicára.
*-Ajjaj... - halkult el hirtelen. – Azt hiszem a bátyó rájött, hogy nálam van a telója. Majd még máskor beszélünk nővérkém, most le kell tennem.
*-Jól van Minji, aludj jól. – kuncogtam egyet majd elemeltem a fülemtől a telefont.
Miután ez a kis beszélgetés megtörtént ettem egy-két falatot a kekszből majd újra lefeküdtem annak reményében, hogy sikerül elaludnom. Kábé egy óra gyötrelmes forgolódás után végre az álmok világába csöppentem.
A gyönyörű álmomból melyben Hyunsoo megkérte a kezem, hangos dörömbölés ébresztett fel. Lassan nyitottam ki szemeimet, amit a nap konkrétan a függönyön keresztül is majd kiégetett. Vajon hány óra lehet? Az éjjeliszekrényemen lévő telefonom után nyúltam, de ekkor újabb dörömbölés hallatszott. Durcásan pattantam ki az ágyból az ajtó felé véve az irányt. Mikor azt kinyitottam meglepetten figyeltem, ahogy a mérges Wookyung kissé arrébb lökve ront be a lakásomba.
-Nem mondod komolyan, hogy most keltél fel!? – áll meg előttem csípőre tett kézzel.
-Neked is jó reggelt. – csuktam be az ajtót miközben ásítottam egy hatalmasat.
-Reggelt? Délután három óra van szívem. Délután három óra. – ismételte meg.
-Mi? Az lehetetlen...
Majd fogta és a telefonját konkrétan az arcomba nyomta. A kijelzőn megláttam Jihyuk-ot miközben a gitárját foglya a kezében, meg persze az időt. És kajakra három óra volt.
-Hyunsoo azt mondta, hogy tuti alszol mivel éjszaka a húgával beszélgettél.
Tehát rájött. Szegény kis Minji remélem nem kapott ki ezért.
STAI LEGGENDO
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfiction"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."
