Szerelem?Katona dolog!

22.rész

Idegesen nyomtam a gázt és közben azon gondolkodtam mit kellene mondanom Castielnek.Igaz, hogy mostanában rosszul mentek a dolgok köztünk de az az én hibám.Nem akarom őt okolni de a teljes igazságot sem mondhatom el.Egyszerűen csak kijelentem, hogy vége és kész.Megálltam a kapuban és becsengettem.A bűntudat egyre jobban marta a lelkemet és túl akartam lenni végre a szakításon.

-Nahát szia Zara.Rég láttalak-jött ki a testvére.

-Szia.Castiel itthon van?-kérdeztem és nyeltem egyet.

-Nincs.Démon eltűnt és most őt keresi.Te nem láttad?

-Nem de majd körbenézek-ültem be a kocsiba.Azt hiszem ebből most nem lesz szakítás.Castiel most biztos nagyon maga alatt van, mivel Démon neki a mindene.Egyszer eltűnt és akkor nagyon ki volt.Konkrétan nem aludt és evett semmit két napig, mire kiderült, hogy a testvére bezárta véletlen a kamrába és felzabált mindent.Elővettem a telefonom és Castielt tárcsáztam.

-Szia Drága.Gyere kérlek a plázához.Szükségem van rád-hallottam meg a kétségbeesett hangját.

-Rendben-dobtam magam mellé a telefont és idegesen a kormányra csaptam.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?Mondjuk mégsem szakíthatok vele pont akkor, amikor mélyponton van.Majd ha előkerül Démon akkor megmondom neki, hogy vége.A plázához érve Castiel szaladt felém.

-De jó, hogy itt vagy.Démon eltűnt már szóltam.Lyasndernek meg mindenkinek.

-Ne aggódj.Biztos előkerül-öleltem magamhoz.-Nem lehet, hogy megint bezártátok valahová?

-Megnéztük mindenhol.A tesóm otthon van hátha hazamegy de biztos nincs a házban.

-Jó jó nyugodj meg.Elő fog kerülni.

-Segítesz te is ugye?Figyelj ne haragudj rám a mai miatt.

-Majd megbeszéljük később.Most megyek és körbejárom párszor a környéket.

-Köszönöm.Angyal vagy.

-Ne Cast ne mondd ezt.Nem vagyok az.

-Dehogynem.

-Megyek majd szólok ha megtudok valami esetleg-ültem be a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam.Elcsesztem.Megint.A könnyeim lassan csorogtak le az arcomról és az ölembe pottyantak.Egyenesen gyűlöltem magam, a világ legszörnyűbb embere vagyok.Körbejártam a környéket többször is a kocsiból Démont hívva.Páran furán néztek rám de nem érdekelt.Tudtam ha nem lesz meg Castiel teljesen maga alatt lesz.Nem tehetem meg vele, hogy most rázúdítsam ezt is.Egyébként Kentin és köztem nem változna semmi, mivel neki ott van Christi.Nem hiába mondják, hogy a szerelem sötét verem.Mivel nem találtam semmit hazamentem, mivel apa öt percenként hívogatott.

-Merre jártál?-állt elém, amint beléptem az ajtón.

-Démont kerestem.

-Kislányom.Démonok nincsenek, ugye nem vont bele Castiel valami sátánista szektába?

-Jajj apa, Démon Castiel kutyája-összeszorítottam az ajkaim, hogy ne nevessek de nem sokáig tudtam tartani, mert kitört belőlem a nevetés.

-Ne nevess már.Honnan tudtam volna?-fordított nekem hátat.

-Bocsi de ez olyan vicces-törölgettem a könnyeim.

-Egyébként holnapra ne tervezz programot.Vendégek jönnek és itt lesznek majd pár napot.

-Rendben, most megyek aludni.Jóéjt-öleltem meg és felszaladtam.Letusoltam és befeküdtem az ágyamba.Már majdnem elaludtam, mikor éreztem, hogy valaki bemászik mellém és megérinti a vállamat.