Szerelem?Katona dolog!

29.rész

A parkban három fiú Kentint ütötte és rúgta hasba.

-Majd én intézem-indult meg Eli, mire a három srác, akiknek nem láttam az arcát, mert sapka és kapucni volt rajtuk elment.Egy darabig ott álltam lefagyva, majd megindultam Eli után.

-Jól vagy Édes?-öleltem át könnyezve a vérző szájú és orrú barátomat.Egyszerűen borzalmas volt azt látni, hogy a barátomat megütik.Ráadásul semmit sem tudtam tenni, mert béna vagyok és lefagytam.

-Igen, jól vagyok-tolt el magától.-De kéne egy zsepi-mutatott a vérző orrára.Gyorsan kivettem a táskámból egy halom zsepit és az orrához tettem.-Hé ne sírj, én kaptam mégis te sírsz-fogta meg a kezem egy halvágy mosoly kíséretében.

-Ne haragudj, de kik voltak azok és miért csinálták ezt?-kérdeztem és egyre dühösebb lettem.Csak tudjam meg kik tették ezt vele, az biztos, hogy véget vetek az életüknek.

-Az nem fontos-csúszott le a fa tövébe a hasát fogva.

-De fontos, szóval?

-Kicsim ne most, inkább adj még zsepit.

-Tessék.El kell mennünk orvoshoz.

-Na nem, biztos hogy nem-rázta a fejét.

-De igen, mi van ha össze kell varrni a szádat?Vagy ha eltörött az orrod?-borzongtam meg.

-Nincs semmi bajom.

-Bocs haver, de egyet kell értenem Puszedlivel-állt mellém Eli.Hálásan néztem a fiúra, mivel egyedül nem biztos, hogy meg tudtam volna győzni a makacs barátomat.

-Attól, hogy egy kicsit elvertek még nem fogok meghalni-forgatta a szemeit.

-Pedig jól helyben hagytak fiam, ne haragudj-guggolt le hozzá apa.-Törés nincs, de fáj valamid?

-Nem.

-Azért elviszünk orvoshoz, csak a biztonság kedvéért.

-De tényleg jól vagyok.

-Akkor miért fogod a hasad?

-Csak úgy-pillantott rám.-Jó menjünk-sóhajtott.

Beültünk apa kocsijába és a kórházba mentünk ahol rengetegen voltak.

-Úgy látszik itt leszünk egy darabig-dőltem a falnak.

-Kimegyek telefonálni, ha bármi van szóljatok-ment ki apa.

-Nem muszáj itt lennünk-ült le a barátom egy megüresedett helyre és óvatosan az ölébe húzott.

-De igen, mert azok a szemetek bántottak-szipogtam a vállába és átöleltem.Onnantól kezdve el sem akartam engedni.Nem akartam, hogy megint bántsák.

-Azért én sem hagytam őket, csak többen voltak és szerencséjük volt-simogatta a hátam.

-De miért csinálták?

-Mondtam, hogy ne foglalkozz vele.Majd én megoldom.

-Segítek, ha megtudom kik tették megölöm őket-szorítottam ökölbe a kezem.

-Figyelj, felejtsd el ami ma történt jó?Nem akarom, hogy emiatt idegeskedj és még véletlenül se próbálj meg mindenkit körbekérdezni.Ez csak az én dolgom.

-Te sem néznéd csak úgy ölbe tett kézzel ha valaki engem bántana.

-Az más.

-Nem más.

-De más és kész.Ne kötekedj.

-Utállak-sóhajtottam mosolyogva.Hogy mennyire makacs tud lenni.